Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Múltunk újraértékelése - Luther Márton, Jézus Krisztus tanúja (LVSz - EK Egyház Közös Nyilatkozata,1983)

22. A mi évszázadunkban - különösen a német nyelvterületen - katolikus körökben Luther személyének és szándékának újraértékelése kezdődött. Széles rétegek­ben elismerik, hogy igaza volt Luthernek, amikor megkísérelte reformálni a te­ológiát és meg akarta szüntetni a kora egyházi életében tapasztalható visszaélé­seket, valamint azt, hogy Luther alapvető hite - a megigazulásról, ami érde­münk nélkül, egyedül Krisztus által lehetséges - egyáltalán nem mond ellent a genuin katolikus hagyományoknak, mint ahogyan az Szent Ágoston, vagy Aquinói Tamás tanításában is megtalálható. 23. Ez az új magatartás Luther irányában tükröződik abban, amit Willebrands bíbo­ros mondott a Lutheránus Világszövetség ötödik nagygyűlésén: „Ki az, aki ta­gadni merné ma, hogy Luther Márton mélyen vallásos személyiség volt, aki be­csületesen és teljes odaadással kereste az evangélium üzenetét? Ki tudná, vagy akarná tagadni, hogy annak ellenére, hogy harcolt a római katolikus egyház el­len és az apostoli szentszék ellen - és az igazság érdekében nem szabad hallgat­nunk erről sem - megtartotta az ősi katolikus hit jelentős részét? Valóban, nem az az igazság, hogy a II. Vatikáni Zsinat olyan követeléseket teljesített, amiket először Luther Márton juttatott kifejezésre? Többek között olyanokról van szó, amelyek a keresztyén hitet és életgyakorlatot jobbá tették, mint előbb voltak. Minden különbség ellenére ezekről beszélni nagy öröm és reménység. 24.Számos olyan elem van a II. Vatikáni Zsinat tanításában, amelyek Luther szán­dékát tükrözik, ilyennek tartjuk például: - A Szentírás mértékadó jelentősége az egyház élete és tanítása vonatkozásában (a Kinyilatkozásról szóló dogmatikai konstitúció); - az egyház „az Isten népe" meghatározás (az egyházról szóló dogmatikai kons­titúció II. fejezet); - az egyház történeti formája állandóan megújulásra szorul (az egyházról szóló dogmatikai konstitúció 8. és az ökumenizmusról szóló dekrétum 6.); - Jézus Krisztus keresztjének megvallása, és ennek mind az egyes keresztény, mind az egész egyház életére nézve döntő jelentősége van (egyházról szóló dog­matikai konstitúció 8., az ökumenizmusról szóló dekrétum 5. és az egyházról és a mai világról szóló pasztorális konstitúció 37.); - az egyházi hivatalnak szolgálatként való értékelése (a püspöknek, mint pász­toroknak szerepéről szóló dekrétum 16., a papok életéről és szolgálatáról szó­ló dekrétum); - minden megkeresztelt hívő papságának hangsúlyozása (az egyházról szóló dogmatikai konstitúció 10., 11., a laikus apostolságról szóló dekrétum 2-4); - az egyén szabadságának ügye vallási dolgokban (a vallásszabadságról szóló magyarázat). 25. Más követelések, amiket Luther saját korában támasztott, a mai katolikus eto­lógiát látva és egyházi életgyakorlatot figyelve teljesítettnek mondhatók: mint például a népnyelv használata az istentiszteleti életben, az úrvacsora két szín alatti kiosztásának lehetősége, az úrvacsora ünneplésének és teológiájának meg­újulása. V. Luther öröksége és közös feladataink 26. Ma már lehetséges Luthertől közösen tanulni. „Abban mindnyájan tanulhatunk tőle, hogy Isten mindig Úr maradjon, és hogy a mi legfontosabb emberi vála­szunk az abszolút bizalom kell, hogy legyen, bizalom Istenben és az Ő egyértel­mű imádása" mondotta Willebrands bíboros is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom