Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Határhelyzet - határnyitás (Szerkesztő)

Határnyitás A mögöttünk lévő nyár végén „Fesztivál a határon" címen és tematikával Kőszegen, mintegy kétszáz fiatal résztvevővel háromnapos rendezvény zajlott, sok beszélgetéssel, gazdag műsorral. A határközeiben fekvő gyönyörű kisváros akár szimbólummá is vált sokak számára, hiszen nemcsak egy ünnepi esemény, de hétköznapjaink is a határon zajlanak. Többféle értelemben is: földrajzilag még mindig Kelet és Nyugat határán, időben is két évszázad, sőt két évezred határán. Nyilvánvaló: ez a kép túlnő egy rövid idői kereten és egy adott földrajzi helyzeten. - Szeptember 10én a Parlament Kongresszusi Termében a Magyar Köztársaság miniszterelnöke meghívására a határnyitás 10. évfordulója alkalmából ünnepséget rendeztek, ahol három ország vezető emberei mondtak emlékbeszédet. Méltatták a történelmi jelentőségű eseményt. Mind a miniszterelnök, mind a köztársasági elnök beszédében szó került arról az árnyékról, amit ezen az ünnepélyes alkalmon sem lehet elhallgatni: noha a mi oldalunkon is megtörtént a határnyitás, még mindig határt érzünk Európa nyugati és keleti része között. Már nincs vasfüggöny, de egy bizonyos gazdasági függöny húzódik ma is kontinensünk két része között... Határhelyzet és határnyitás: mindkét kép egyháztörténeti meditációra is alkalmas. Sokat hallunk arról, hogy határhelyzetben vagyunk, a 20. és a 21. század határán. Az évszámcsere, 1999. és 2000. sokunk fantáziáját megmozgatja. Alig-alig tudjuk felsorolni, mi van mögöttünk, mi mindent hordunk úti poggyászunkban most, amikor határállomásra érkeztünk: háborúk, forradalmak emlékeit, természeti és történelmi katasztrófák traumáit, technikai fejlődést közlekedési és távközlési eszközökben, világítási és építési kultúrában, sok csalódást az emberiség és népünk erkölcsi fejlődését illetően. Kíváncsisággal, némi félelemmel állunk a következő évszázad és évezred határállomásán. Nincs az a futurológus, aki biztos prognózist tudna adni bonyolult világunkban. Jósok, fanatikus szektahívők rémisztgetnek, apokaliptikus eseményekkel ijesztgetnek. Világvégét, katasztrófák sorát emlegetik, új vízözönt és tűzözönt. Kevesen élik mindezt túl - mondják. Ahol a bibliai eschatologia elhalványul, ott szükségszerűen érvényesül a millennista apokaliptika - fogalmaznak a teológusok. Ebben a helyzetben a másik képre érdemes figyelni: a határnyitásra. - Kapcsoljuk össze ezt hitünk fejedelmével - Jézus Krisztussal. A történelmi Jézus is, majd a megdicsőült Úr népe is újra meg újra átlépte a határokat. A határnyitás jézusi cselekedet. A Názáreti is kora, hazája, nyelve, kultúrája meghatározottságában élt. Nem általában lett emberré benne az Örökkévaló. A Római Birodalom egy kis provinciájában, meghatározott földrajzi környezetben élt, honfitársai nyelvét, az araméit beszélte, ismerte és komolyan vette népe vallását - mégis átlépte Samária határát, éppen úgy, mint Galilea északi határát, tanítványait úgy választotta ki, hogy ebben nem korlátozta semmiféle előítélet. Volt közöttük lázadó és kollaboráns, halász és írástudó teológus, házasember és nőtlen, öreg és fiatal nézzük csak végig a tanítványok névsorát! És pünkösd után? Népe zsidókból, hel-