Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.

Az élő egyház ma - Egy egyháztörténeti jeletőségű dokumentum vajúdása Az LVSz és a Római Katolikus Egyház hivatalos közleménye

tanításbeli elítélések már nem érvényesek a párbeszéd résztvevőinek tanítására, úgy, amint az a Közös Nyilatkozatban kifejezésre jutott. 3. A párbeszédben résztvevők elhatározták, hogy folytatják és elmélyítik a megigazulás tanításáról szóló bibliai alapok tanulmányozását. Ugyancsak keresik a megigazulás tanításának további közös megértését mindazon túl, amivel a Közös Nyilatkozat már foglalkozott és a Függelékben a pontosítás már megtörtént. Az elért konszenzus alapján folyamatos párbeszéd kívánatos, különösen azokban a kérdésekben, amelyeket a Közös Nyilatkozat maga is említ (Kny.43.), mint szükséges további tisztázódást annak érdekében, hogy elérjék a teljes egyházi közösséget, egységet a különbözőségekben, amelyekben már a megmaradt különbségek „kiengesztelésre" jutottak, és tovább már nem jelentenek elválasztó tényezőket. A lutheránusok és a katolikusok folytatni kívánják ökumenikus erőfeszítéseiket a közös bizonyságtétel érdekében, hogy a megigazulásról szóló tanítást oly nyelven tolmácsolják (interpretálják), amely releváns a mai emberek számára, és megfelel korunk egyéni és társadalmi követelményeinek. Az aláírásnak ez a ténye azt jelenti, hogy a Katolikus Egyház és a Lutheránus Világszövetség a megigazulásról szóló Közös Nyilatkozatot a maga teljes egészében megerősíti (konfirmálja). Függelék 1 A következő megvilágosító jegyzetek aláhúzzák azt a konszenzust, amelyet már elértek a megigazulásról szóló tanítás Közös Nyilatkozatában (Kny). a megigazulás alapvető igazságainak tekintetében, egyúttal megmutatják, hogy az előző korok kölcsönös elítélő nyilatkozatai már nem érvényesek a katolikus és lutheránus megigazulás tanításra, amint itt ebben a Közös Nyilatkozatban azok bemutatásra kerülnek. 2 „Együtt valljuk meg, egyedül kegyelemből, Krisztus üdvözítő munkájába vetett hit által és nem a mi részünkről meglévő bármely érdem szerint fogad el minket Isten, és kapjuk a Szentlelket, aki megújítja szívünket és egyúttal felruház és jó cselekedetekre meghív" (Kny. 15.) 3 A megigazulásról szóló tanítás a keresztény hit számára mérték és próbakő. Semmiféle tanítás ennek ellene nem mondhat. Ebben az éretelemben a megigazulásról szóló tanítás feltétlen kritérium, amely állandóan tájékozódási pontot jelent minden tanítás számára és egyházaink gyakorlatára nézve a Krisztus irányában (Kny. 18). Mint ilyen igazságot és különleges jelentőséget tartalmaz a keresztény alapvető trinitárius hitvallás összefüggésében is. Egyek vagyunk a Krisztus megváltásának céljában „aki egyedüli közbenjáró Isten és ember között" (lTim 2,5-6), és aki által Isten a Szentlélekben önmagát adja és önti ki reánk megújító ajándékait (Kny 18). 4 A katolikus egyház válasza nem óhajtja megkérdőjelezni a lutheránus zsinatok és a Lutheránus Világszövetség autoritását. A Katolikus Egyház és a Lutheránus Világszövetség párbeszédét úgy kezdte meg és folytatja, mint egyenlő partnerek közötti dialógust (Par cum pari). Mindazonáltal az autoritás különböző fogalma az egyházban megköveteli, hogy mindkét fél tisztelje a másik fél rendjét a tanításbeli döntések elérésében. A szerkesztő