Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.

Az élő egyház ma - Nagy Gyula: John Vikström (Evangélikus teológia és egyházi élet a 21. század kapujában)

Ezt a centrális bibliai-reformációi üzenetet hirdeti Rómában is, egy nemzetközi ökumenikus béke-találkozón (1996). Arról szólt: az imádkozás lelki életünk centruma. Hívó', teljes ráhagyatkozás Istenre, hála és magasztalás Isten iránt. Csak így lehet és lesz is az imádság „etikai mozgató erővé". Úgy lesz aztán az imádság a keresztény ember aktivitásának az igazi forrása. „Imádkozni annyi, mint küzdeni", egyfelől a saját szívünkben, másfelől a világban a Gonosz, a sötétség erői ellen.

2 Egy amerikai előadásában a keresztény hit legfontosabb mai kihívásairól szól. Korunk legjellegzetesebb vonása a pluralizmus és az individualizmus. A velük való küzdelemben az egyháznak két téves válasza lehet. Az egyik a fundamentalizmus: elfordulás a környező világtól és bezárkózás a saját szűk, belső köreinkbe. A másik ennek az ellenkezője: az asszimiláció és szinkretizmus, a letérés hitünk és életünk egyedüli, igei alapjáról? Egy másik, jellegzetes vonása teológiájának és egyházi szolgálatának a „gyülekezet-orientáltság", a gyülekezetek életének sokoldalú erősítése. Nem véletlen, hogy érseki szolgálata első tíz évében a finn gyülekezetek új, mai bibliafordítást és egy megújított, kibővített gyülekezeti énekeskönyvet kaptak kézhez. Közben pedig egy széleskörű testület évekig dolgozott a gyülekezeti istentisztelet liturgiái refprmján, többek között a gyülekezeti tagok aktívabb részvételén az istentisztelet liturgiájában és a többféle liturgikus rend közötti választás lehetőségén. A harmadik, lényeges téma John Vikström teológiájában és szolgálatában az egyházak és a keresztényember ökumenikus elkötelezettsége. Ez a szíve szerint mélyen lutheri-evangélikus teológus Krisztus egyháza, az Una Sancta, egységének és az egyházak egymás felé való nyitásának szüntelen hirdetője. A püspökök konferenciáján a Finn Egyház ökumenikus programjáról beszélt 1996-ban.

4 A reformáció mondja - nem valami újkori egyházi reform, hanem „építés az egyház régi alapjaira". Ezek pedig: a Szentírás egyedüli, föltétlen tekintélye és az egyedül kegyelemből, Krisztusért, hit által való megigazulás evangéliuma. Szembefordul mindenfajta, csupán önmagával foglalkozó és elfogult „lutheránus konfesszionalizmussal". Évangéhkusságunk egyszerre jelenti a Krisztus világot átfogó egyháza iránti hűségünket és reformációi indentitásunk őrzését mind teológiánkban, mind szolgálatunkban. Ezért olyan fontos számunkra az egység kölcsönös keresése a római katolikus egyházzal, ma különösen a megigazulás centrális teológiai kérdésében. Fontos előrelépésnek tartja az anglikán egyházzal Északon létrejött egyház-közösséget (Porvooi Egyezmény, 1996). Folytatnunk kell a türelmes dialógust az egység felé vezető úton az ortodox egyházzal, a kereszténység ó'si keleti felével, de az újkori „szabadegyházakkal" is. Kiemeli a „vallások dialógusának" nagy jelentőségét is mai világunkban. Végül szembetűnő, lényeges vonás John Vikström teológiájának és egész szolgálatának a „nyitás korunk súlyos szociáletikai problémáira". A „nyitást a világ felé" a római katolikus egyházban XXIII. János pápa tette meg a II. Vatikáni Zsinaton (1962-1965). A reformátorok teológiája ezt már az újkor kezdetén megtette. Gondoljunk csak Luther ,,hivatás-etikájára" és arra a tanításra, hogy a keresztény embernek nem a kolostorcellákban, a világból kivonulva, hanem a mindennapi életben, az emberek között kell folytatnia az istentiszteletet a templom után. Vikström érsek sem szűnik meg erre hívni és tanítani: a keresztény szeretet legnagyobb kihívása, parancsa a mai világban az, hogy az Istennel kiengesztelt hívő ember a kiengesztelés szolgálatát végezze a Gonosz (Diabolos) által összezavart, szétszakított világban. A családban, az emberi közösségekben, a társadalomban, a szegények és a gazdagok, a népek és fajok között, az ember és a természet között.

5 Erre utal a „negyedik kosárról" szóló igehirdetése, amelyet az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (OSCE) Helsinkiben tartott ülése előtt mondott el és amelyet fordításban közlünk. Krízisekben vergődő világunknak a gazdasági és politikai