Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.

Kulturális figyelő - Az Ökumenikus Tanulmányi Központ nyilatkozata

1957 ősze. Férjét sikerül kórházba vitetni. Pályakezdés újra. Az „ÉS"-ben megjelenő írásaira felfigyelnek. A Nők Lapja meghívja külső munkatársnak a laphoz. A pedagógiai rovat vezetője lesz. Ezután sorra megnyílnak előtte a lapok. „Hamarosan egyházam is fbifedezett, és így az Evangélikus Elet kulturális rovatába szinte hétről hétre kért tőlem kéziratot Veöreös Imre, a nagyon művelt és szeretetreméltó rovatvezető', aki később az egyház induló folyóiratának, a Diakoniánakis főszerkesztője lett, s ott is várták kézirataimat." Megjelenik a férje könyve is: Demokratikus földreform Magyarországon 1945-47. Boldog időszak következik az életükben. Szigligeten nyaralnak. És sikerül egy kis házat venni. Fölötte a vár, előtte szélesen elterülve, „nappal arany-, éjjel ezüsthidat hordozva a Balaton". Amikor már félelem nélkül vehetett részt a teológia levelező tanfolyamán, úgy érezte, haladunk a szabadság felé vezető úton. Az utolsó fejezet következik: „Elmenőben". Sorra veszi családja halottait az elmúlt évekre visszamenőén. Férje betegsége javult. 1985-ben bekapcsolódott egy görögországi busztúrába. Nyugtalanul tette meg a csodaszép utat: aggódott férjéért. Mintha megérezte volna, hogy párja közben kórházba került. A következő év májusában a férjét a soproni szanatóriumba utalták be. Éva egy magánházban lakott, de minden időt együtt töltöttek. Ez lett az életük utolsó szép korszaka. Hazajövetelük után még egy hónap adatott, aztán eljött a morfium korszaka. „Egy hirtelen felvillanó mosoly búcsúzóban." Egy önéletrajz a 20. században? Helyesbíteni a címet. Egy rendkívüli életsors tovatűnő századunkban. Nagyon szép regényírói stílusban elbeszélve. Ez a könyv Bozóky Évát, az esszé-, riport-, tanulmányszerzőt vérbeli íróvá avatta. Veöreös Imre Együtt hirdessük Jézus Krisztust! Nyilatkozat az ökumenizmusról 1. A végéhez közeledő év és a küszöbönálló esztendők kerek évfordulói különös és kiemelkedő időszerűséget kölcsönöznek az egyházak és a keresztények egységéről, az ökumenikus mozgalomról szóló megnyilatkozásoknak és a velük kapcsolatos cselekedeteknek. Újra emlékeztetünk arra, hogy a hivatalossá vált modern ökumenikus mozgalom legfontosabb szervezete 50 évvel ezelőtt indult el útjára; az 1999-es esztendő Jézus Krisztus születése 2000. évfordulója előkészítésének kiváltképpen való ideje lesz; az magyar vonatkozás is, hogy már most készülünk a magyar államiság megünneplésének 1000. évfordulójára. A most mindenkit érintő nagy kérdés így hangzik: hogyan lép át a kereszténység a harmadik évezred küszöbén? Levonja-e az elmúlt évszázadok és évszázad keserű és romboló eseményeinek, s előremutató mozzanatainak a tanulságait, vagy „az embert istenné emelő" vakságban becsukja szemét a kor valóságos követelményei előtt? 2. Megállapítható, hogy a bibliai üzenet Jézus Krisztus anyaszentegyházát minden fájdalmas szakadás, véleménykülönbség és feszültség ellenére is összetartozónak látja. Mindennél sürgősebb ebben az időszakban, hogy a hétköznapokban beigazolódjék gondolataink, szavaink és tetteink által az apostol Szentírásban kifejezett imádsága: „egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért kell megállnunk." (Fii 1,27) 3. Úgy tűnik, hogy a keresztyének és keresztény egyházak egységének kérdése a mi korunkban különös kihívást jelent és sajátos formákat ölt most, amikor a világot egyrészt a robbanásszerűen megnőtt mobilitási képesség, másrészt az ugyancsak megnőtt kommunikációs valóság jellemzi. Néhány órán belül el lehet érni minden, az ember által lakott és nem lakott helyet a földgolyón; sőt már kilépett az ember a világűrbe és kíváncsian kutatja, létezik-e élet más égitesteken is? Elengedhetetlen követelmény az emberek gyors érintkezése egymással és kapcsolatok létesítése. Ezek nélkül a keresztények egysége megvalósításának ügye is kérdéssé válnék, ami a