Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.

Halál és örök élet - Fenákel Judit: Amikor A mondat

A magashátú, flaneltakaróval kibélelt karosszékben lyukas közepű laticel párnán lankadtan félrebillenő test, ölében szárával fölfelé meredő szemüveg, jobb keze lehullott a karfáról, balkeze a köszvényes csomók közé szorult jegygyűrűvel kifordított tenyérrel hever fekete berliner kendőjén, a mosásoktól megfilcesedett, sűrű gyapjúkendő összetartja szétcsúszó tagjait. Nyaka hátrabicsaklik, sárgás hajcsomói a háttámlához tapadnak. Tátott száján a nyaka gödrébe esett álla fölött még kifelé igyekezne a beszorult lélegzet. Szürke bőrén bezárulnak a szivacsos pórusok, kimerevedett tekintete rákövesedett a kedvenc verseit deklamáló színművészre, vagy arra a virágcserépnek támaszkodó fényképre, amint egy ruháiból kiduzzadó fiatal nő és egy keménygallértól felelősségteljes fiatal férfi közrefognak egy habos fehér pólyát. Mint a szorgalmas szú, kitartóan perceg a falióra. Tíz óra negyvenkét perc, mindjárt háromnegyed tizenegy. A comboknál kifeszült matlaszé ruháról - utolsó életjelként - lepattan egy cakkos szélű sötétkék gomb. FENÁKEL JUDIT A mondat „Apor összegyűjtéséről, majd alkalmanként felhőkben való kibocsátásáról-meg arról az ódon illatról, mely a porfellegek vonulását kíséri - az alkóvot a szoba nagyobbik felétől jelképesen elválasztó bársonyfüggöny volt hivatva gondoskodni." Hosszú. Körülményes. Sőt, modoros. Egyszerűsítsük: , A port az alkóvot a szoba nagyobbik felétől jelképesen elválasztó bársonyfüggöny gyűjtötte össze, alkalmanként felhőkben bocsátotta ki magából, azt az ódon illatot árasztva, mely a porfellegek vonulását kíséri." Már nem olyan körülményes, de még mindig hosszú. Minek az alkalmanként? A bársonyfüggöny bármikor port bocsáthat ki magából. Akár állandóan szivároghat belőle a por azzal a bizonyos illattal együtt. Illat - szag - büdösség. „Aport az alkóvot a szoba nagyobbik felétől jelképesen elválasztó bársonyfüggöny gyűjtötte össze, és felhőkben bocsátotta ki, azt az ódon illatot árasztva, mely a porfellegek vonulását kíséri." Nyertünk két szónyi helyet. Megszabadultunk az alkalmanként-től és a magábóltól. De azért a.mondat így is több mint három sort elfoglal a kéziratban. Vizsgáljuk meg a szoba nagyobbik felét. Az alkóv ugyanis - ez hozzátartozik az alkóv természetéhez - kisebb, mint maga a szoba. Fölösleges tehát a szoba nagyobb terjedelmére utalni. No és a szag. Bűz? Egérszag. „Aport az alkóvot a szobától jelképesen elválasztó bársonyfüggöny gyűjtötte össze, és felhőkben bocsátotta ki, azt az ódon illatot árasztva, mely a porfellegek vonulását kíséri." Dehát miért jelképesen? Érdemes-e megjegyezni, hogy a bársonyfüggöny térelválasztó szerepe jelképes? Minden épeszű ember tudja, hogy az ilyen bársonyfüggönyök a teret csak tagolják, de nem választják el. Praktikus hasznuk elhanyagolható, valójában dekorációs célokat szolgálnak. „A port az alkóvot a szobától elválasztó bársonyfüggöny gyűjtötte össze, és felhőkben bocsátotta ki, azt az ódon illatot árasztva, mely a porfellegek vonulását kíséri." A bársonyfüggöny három funkciója összevonható. Ebben az esetben a porkibocsátás formáját - hogy tudniillik felhőkben bocsátja ki a port - megtakaríthatjuk. A nyereség föltűnő és örvendetes.