Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.
Halál és örök élet - Fenákel Judit: Amikor A mondat
„Aport az alkóvot a szobától elválasztó bársonyfüggöny gyűjtötte össze, bocsátotta ki, azt az ódon illatot árasztva, mely a porfellegek vonulását kíséri." Újabb lehetőség kínálkozik az egyszerűsítésre. Nézzük csak: „A port az alkóvot a szobától elválasztó bársonyfüggöny gyűjtötte össze, és bocsátotta ki, azzal az ódon illattal együtt, mely a porfellegek vonulását kíséri." Ettól a változtatástól egyszerűbb lett a mondat, de semmivel se rövidebb, mint az előző variációban. Ha azonban lemondunk a por fellegben való megjelenéséről... Az egérszag. Szitáló unalom. „A port az alkóvot a szobától elválasztó bársonyfüggöny gyűjtötte össze, és bocsátotta ki a hozzá tartozó illattal együtt." Már-már puritán megfogalmazása egy alkóvos szobának és egy poros bársonyfuggönynek. Puritán megfogalmazása lenne, ha nem ragaszkodnánk a szobától elválasztó minősítéshez. Amiről már korábban kiderült, hogy szószaporítás. Hisz a bársonyfüggöny nem választ el semmit semmitől. Csak dekorál. Tagol. Szagokat terjeszt. Vagyis: „A port az alkóv bársonyfüggönye gyűjtötte össze és bocsátotta ki a hozzá tartozó ódon illattal együtt." No igen, az alkóv! Kell nekünk ez az bizonyos alkóv? Van ennek az alkóvnak valamilyen funkciója? Szerepe az elbeszélésben? Történik valami ebben az alkóvban, ami csakis ott történhet? Netán olyan hangulati elem, amely az atmoszférát sűríti? Esetleg ritkítja? A fene megette azt az elbeszélést, amire alkóvot kell aggatni, mint egy poros bársonyfüggönyt, hogy... „A port a bársonyfüggöny gyűjtötte össze és bocsátotta ki a hozzá tartozó..." Miféle hozzá tartozó? Miféle együtt? A hozzá tartozó ódon illattal együtt. Nevetségesen iskolás. Semmi szükség rá. Az az ódon illat, az egerek szaga, az imalom bűze, a fölöslegesség kipárolgása. „Aport és ódon illatát a bársonyfüggöny gyűjtötte össze, és bocsátotta ki." Összegyűjtötte és kibocsátotta. Minek ez a pedáns pontosság egy elhanyagolható mellékkörülmény leírásánál. Arról van szó, egyszerűen az a tényállás, hogy: „A bársonyfüggöny poros volt." És büdös. Kit érdekel? Megkülönbözteti az a porosság és a porban rejlő savanyú szag a mi bársonyfüggönyünket a többi bársonyfüggönytől? Köztudomású, hogy a bársonyfüggönyök általában porosak. Savanyú szagokat permeteznek, anyagukba épült sajátosság. Abársony tudniillik nyeli a port. Akár szoknyát varrnak belőle, akár függönyt. Mióta világ a világ, a bársony ilyen. Az a megállapítás, hogy a bársonyfüggöny poros volt, senkit nem fog meglepni, mivel nincs benne új információ. Pontosabban: egyáltalán nem tartalmaz információt. Puszta fecsegés. Akkor viszont minek ez a bársonyfüggöny? Mit akarunk ezzel a divatjamúlt, savanyúszagú, irodalmiaskodó, tizenkilencedik századi bársonyfüggönnyel? Tehát a mondat helyesen:
