Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.

Kitekintés a nagyvilágra - Tóth Károly: Széljegyzetek az ökumenizmusról

„Az Egyházak Világtanácsa azoknak az egyházaknak a közössége, amelyek megvallják, hogy Jézus Krisztus a Szentírás szerint Úr, Isten és Megváltó és ezért teljesíteni akarják azt, amire elhivatottak az Atya, a Fiú és a Szentlélek dicsőségére." Szinte elképzelhetetlen áldás lehetne ha az évszázadok alatt megmerevedett felekezeti falakat át lehetne törni. Itt jegyezzük meg azt, hogy az evangélium interkulturalizációja, az egyházak különbözősége nem mindig csak rossz; a kulturális, nyelvi stb. különbségeket ebből a szempontból is át kellene gondolni, a sokszínség egymás gazdagítását is jelentheti. A modern életnek ma már alig van olyan területe, amelyről az ökumenikus mozgalom (az Egyházak Világtanácsa) ne nyilvánítana világos véleményt. Mindez azonban problémákat is okoz, mert az említett állásfoglalások a különböző társadalmi helyzetben élő egyházak tagjait nem egyformán érdeklik. Az ökumenikus mozgalom vezetői megkísérelnek olyan kérdésekre is válaszolni, amelyek a világ más részein élő egyházaknak nem kérdései: például a „nők felszentelése", a „homoszexuális kapcsolatok". Ugyanakkor vannak olyan problémák, amelyek válasz nélkül maradnak. Egyik ilyen a „kommunizmus összeomlásának következményei" kérdése, amelyről mély eszmecserét kellene folytatni. Véleményem szerint leginkább két nagy kérdés marad, amelyekre az ökumenikus mozgalom (és az Egyházak Világtanácsa) eddig nem adott világos választ: 1. A római katolikus egyház ökumenizmusa nagy kihívás számunkra. A Vatikán az utóbbi évtizedekben több hivatalos állásfoglalást tett közzé arról, hogy milyen feltételekkel vállalhatják az egyes országok a római katolikus püspökkari konferenciái tagságukat a helyi ökumenikus tanácsokban (lásd a II. Ökumenikus Direktórium Az ökumenizmus elveinek és szabályainak alkalmazásáról. Szent István Társulat 1996.) Genfből eddig hasonló dokumentumokat nem kaptunk, ami bizonyos tisztázatlanságot okoz. Az is igaz, hogy a római katolikus ökumenizmus rendkívül ellentmondásos. Ennek jó példája az evangélikus (lutheránus) egyházakkal folytatott párbeszédek és a „megigazulás tanával" kapcsolatos legújabb vita. (Lásd: Antwort der Katholischen Kirche auf die gemeinsame Erklärung. Streit um den Entwurf zur Rechtfertigungslehre. EPD Dokumentation, 1998. június 30.) 2. A második évezred utolsó évtizedében eljutottunk a Kelet és Nyugat közötti ellentét, a hidegháború végéhez, amelyet hivatalosan nem elemeztek még kellőképpen. A kelet- és közép-európai ökumenikus tagegyházak nagy feszültségekkel találkoznak emiatt. E tekintetben is sok mindent várunk még az ökumenikus mozgalomtól és az Egyházak Világtanácsától, valamint más, kontinentális és felekezeti világszervezetektől. Továbbra is él bennünk az a reménység, „amely pedig nem szégyenít meg" (Róma, 5.5), hogy az ökumenikus mozgalom a jövőben fokozatosan választ talál ezekre a rendkívül fontos kihívásokra is.