Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.
Figyelő - Bozóky Éva: Új Jézus regények
FIGYELŐ Új Jézus-regények Norman Malier: A Fiú evangéliuma, (Európa, 1998. 206. old. 850 Ft.) Eliette Abecassis: Kumrán, avagy ki ölte meg Jézust? (Európa, 1998. 455 old. 300 Ft) Milyen volt Jézus, az Istenember, az Emberfia földi valóságában, halandó emberként? Aki betérhet a házunkba, akivel találkozhatunk az úton, akit hallgathatunk a hegyoldalon? A régiek beérték az Evangéliumok válaszával, noha tudták, hogy azok nem életrajzok, hanem az Örömhír igehirdetései. Az elvilágiasodó 19-20.^században kezdtek az írók életrajz vagy éppen regényteremtó' szándékkal Jézus felé fordulni. Talán, mert akkor mertek a magasztos témára gondolni, talán mert hitet akartak ébreszteni, talán mert maguk is hitre áhítoztak. Utóbbira a pozitivista francia történész Renan a példa, akinek racionalista ábrázolásmódja mögül annyiszor elővillan a hit heves vágya. A hívő írók (Papini, Mauriac, Lagerlöf, Kodolányi, Ijjas Antal, Eördögh Szilveszter) és az újak: Norman Mailer, Eliette Abecassis, csak abban hasonlítanak egymásra, hogy ki-ki a saját Jézusáról, a maga képére és hasonlatosságára formált Megváltójáról szól, eszünkbe idézve Bonhoeffer szavait: szubjektíven kell Jézust elfogadnunk, ahogyan személyesen hozzánk fordul, „pro me' r , vagyis aki értem, hozzám, miattam jött el a világba. Norman Mailer műve: A Fiú evangéliuma mintha az egykori, eretnek „adaptációs" elméletet követné, azt a tanítást, miszerint Isten fiává fogadott egy földi embert. Mailer Jézusa merőben földi, ám ellentmondásban van önmagával, mert miközben „kiválasztottnak" nevezi magát (adoptáltnak), kételkedés nélkül elfogadja isteni származását is. A történet nagyjából követi a szinoptikus evangélisták közléseit (miközben az egyes szám első személyben szóló Jézus időnként túlzással, ferdítéssel, nagyotmondással vádolja őket). Az alapkoncepció vitatható: Jézus folyton a farizeusokkal küzd (pedig voltak farizeus hívei is, főapostola Pál is az volt!) s emögött a „reformátori", eretnek szembenállás mögött elhalványul a hatalmasokkal, a szadduceusokkal való élet-halál ellentét. Úgy tűnik, mintha tanításai miatt szánták volna őt halálra, pedig akik életére törtek, azok hatalmukat, nyugalmukat, kollaboráns békéjüket féltették, miközben a farizeusokat sem kedvelték. Tévedések is akadnak a könyvben (manapság, amikor a hittani, történelmi ismeretek nem éppen kifogástalanok, figyelmeztetnünk kell rájuk): Heródiás nem Fülöp halála után lett Antipász felesége - ebben ugyanis senki sem találhatott volna kivetni valót, hiszen a mózesi törvény előírta, hogy az özvegyet sógora köteles elvenni! -, hanem Fülöp életében, házasságtörő módon. Mária Magdolna nem lehet azonos a megkövezésre szánt házasságtörő asszonnyal, mert sosem volt férje. Lehetett bűnös, lehetett beteg (hét ördög ment ki belőle), csak éppen tettenért hűtlen nem. A Jeruzsálem végromlását és a végítéletet összeolvasztó evangéliumi szövegek (amelyek ma is sok hívőnek gondot okoznak) könnyebben elfogadhatók a régi fordításban, amely szerint „nem múlik el ez a nemzetség" - vagyis a nép -, mint a „nemzedék" fogalmával, mely időhatárt jelent. Ám leginkább a könyv fülszövege döbbentett meg. Eszerint az író „Jézus bőrébe igyekszik belebújni". Mintha az ismeretlen fülszöveg-fogalmazó teljesen botfülű lenne a téma megérzéséhez... Amit az is bizonyít, hogy Mailer „kiemelkedő teljesítményének" tartja a korszak „újrateremtését". Pedig Josephus Flaviustól napjainkig igen sokan felélesztették ezt a korszakot, csak ismerni kell a forrásokat... Mindazonáltal Mailer műve kétségkívül az irodalom kategóriájába tartozik. Ezzel szemben a fiatal francia írónő, Eliette Abecassis: Kumrán, avagy ki ölte meg Jézust? - c. regénye valami egészen új műfajt képvisel,
