Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.

Kitekintés a nagyvilágra - Tóth Károly: Széljegyzetek az ökumenizmusról

értelmiségivel együtt a szolyvai tömegsírban, mert egy éjszaka minden nélkül, három bőrönddel elhagytuk Ungvárt. Kárpátaljai lelki élményeinkből táplálkozó Intünk alapján az orosz megszállással meginduló évtizedekben munkahelyünkön első dolgunk volt tisztázni azt, hogy temp­lomba járunk és hitünket gyakoroljuk. Testvérem megbecsült szakember lett, de vezető állásba soha nem került. Az egyházi élet a templom keretei közé szorult. Mégis, a Kőbányára került volt ungvári lelkészünkkel a legsötétebb diktatúra idején dina­mikus gyülekezeti élet alakult ki. Azt jóformán nem is vettük figyelembe, hogy mit csinálnak a püspökök odafent. Bíztunk abban, hogy jól vagy rosszul, de nem az egyház ellen, hanem az egyházért cselekszenek. A gyülekezeti élet nem múlt a püspökökön. Azt viszont sajnálattal állapítottuk meg, hogy a civil társadalomban sokan nagyon hamar alkalmazkodtak a kialakult új rendhez és annak elvárásaihoz. Kárpátalja evangélikussága szétszóródott. Amikor világossá vált, hogy nem áll vissza a régi Csehszlovákia ezen a területen, aki tehette menekült. A legtöbben Szlovákiába mentek. - Egy szép történelmi pillanatnak voltunk tanúi, egy látomás­nak. Húsz évig tartott... TÓTH KÁROLY Széljegyzetek az ökumenizmusról Ebben az évben (1998) a legkülönbözőbb országok ökumenikus testületeiben sokat írnak, a folyóiratokban, a lapok hasábjain számos cikk jelenik meg az ökumenikus mozgalomról és az Egyházak Világtanácsáról. Ez nem csoda, mert ezekben a hetekben emlékezik meg a világ az Egyházak Világtanácsa hivatalos megalakulásának 50. évfordulójáról. Az első nagygyűlésen alakult meg 1948. augusztus 23-án a hollandiai Amszterdamban. így született meg a legátfogóbb keresztény világszervezet. Még túlnyomó többségben nyugat-európai és észak-amerikai protestáns egyházak (42 országban) 147 tag-egyháza alakította meg az Egyházak Világtanácsát. Az alapító országoknak egy része akkor még gyarmatként működött. Amagyarországi történelmi protestáns egyházak (a református és evangélikus) az alapítók között szerepeltek. Az érdeklődés a világszervezet iránt napjainkban még tovább növekszik majd, hiszen egyre közeledik a 2000. év, amikor a világ kereszténysége - remélhetőleg együtt is ­szép ünnepségen emlékezik meg Jézus Krisztus születésének 2000. évfordulójáról, és az Egyházak Világtanácsa 8. Nagygyűlését ebben az évben tartja Afrikában, Zimbab­we fővárosában Harareben (1998 decemberében). A XX. század végén az ökumenikus mozgalom léte, befolyása már elvitathatatlan tény. Sőt, még azt a kijelentést is meg lehet kockáztatni, hogy az ökumenikus mozgalom és az Egyházak Világtanácsa fájdalmas feszültségei, éles ellentétei és megoldhatatlannak tűnő problémái a mozgalom túlságosan gyors fejlődésére és ered­ményeire vezethető vissza. Olyannyira, hogy már az ökumenizmus ellenségei is megpróbálnak „ökumenikusán" szervezkedni. Manapság az „ökumené" szó a keresz­tény egyházakon kívül, világi területen is elfogadott és alkalmazott kifejezés, és mindenfajta egység-törekvést jelez. Az alapítás óta eltelt fél évszázad alatt az ökumenizmus hatalmas változásokon ment át. A keresztény egyházak közötti klíma teljesen és gyökeresen megváltozott. A különböző felekezeti egyházak más szemmel tekintenek egymásra, mint korábban; többségükben már nem ellenségesen (mint például 1928-ban, amikor XI. Piusz pápa

Next

/
Oldalképek
Tartalom