Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.
Kitekintés a nagyvilágra - Tóth Károly: Széljegyzetek az ökumenizmusról
értelmiségivel együtt a szolyvai tömegsírban, mert egy éjszaka minden nélkül, három bőrönddel elhagytuk Ungvárt. Kárpátaljai lelki élményeinkből táplálkozó Intünk alapján az orosz megszállással meginduló évtizedekben munkahelyünkön első dolgunk volt tisztázni azt, hogy templomba járunk és hitünket gyakoroljuk. Testvérem megbecsült szakember lett, de vezető állásba soha nem került. Az egyházi élet a templom keretei közé szorult. Mégis, a Kőbányára került volt ungvári lelkészünkkel a legsötétebb diktatúra idején dinamikus gyülekezeti élet alakult ki. Azt jóformán nem is vettük figyelembe, hogy mit csinálnak a püspökök odafent. Bíztunk abban, hogy jól vagy rosszul, de nem az egyház ellen, hanem az egyházért cselekszenek. A gyülekezeti élet nem múlt a püspökökön. Azt viszont sajnálattal állapítottuk meg, hogy a civil társadalomban sokan nagyon hamar alkalmazkodtak a kialakult új rendhez és annak elvárásaihoz. Kárpátalja evangélikussága szétszóródott. Amikor világossá vált, hogy nem áll vissza a régi Csehszlovákia ezen a területen, aki tehette menekült. A legtöbben Szlovákiába mentek. - Egy szép történelmi pillanatnak voltunk tanúi, egy látomásnak. Húsz évig tartott... TÓTH KÁROLY Széljegyzetek az ökumenizmusról Ebben az évben (1998) a legkülönbözőbb országok ökumenikus testületeiben sokat írnak, a folyóiratokban, a lapok hasábjain számos cikk jelenik meg az ökumenikus mozgalomról és az Egyházak Világtanácsáról. Ez nem csoda, mert ezekben a hetekben emlékezik meg a világ az Egyházak Világtanácsa hivatalos megalakulásának 50. évfordulójáról. Az első nagygyűlésen alakult meg 1948. augusztus 23-án a hollandiai Amszterdamban. így született meg a legátfogóbb keresztény világszervezet. Még túlnyomó többségben nyugat-európai és észak-amerikai protestáns egyházak (42 országban) 147 tag-egyháza alakította meg az Egyházak Világtanácsát. Az alapító országoknak egy része akkor még gyarmatként működött. Amagyarországi történelmi protestáns egyházak (a református és evangélikus) az alapítók között szerepeltek. Az érdeklődés a világszervezet iránt napjainkban még tovább növekszik majd, hiszen egyre közeledik a 2000. év, amikor a világ kereszténysége - remélhetőleg együtt is szép ünnepségen emlékezik meg Jézus Krisztus születésének 2000. évfordulójáról, és az Egyházak Világtanácsa 8. Nagygyűlését ebben az évben tartja Afrikában, Zimbabwe fővárosában Harareben (1998 decemberében). A XX. század végén az ökumenikus mozgalom léte, befolyása már elvitathatatlan tény. Sőt, még azt a kijelentést is meg lehet kockáztatni, hogy az ökumenikus mozgalom és az Egyházak Világtanácsa fájdalmas feszültségei, éles ellentétei és megoldhatatlannak tűnő problémái a mozgalom túlságosan gyors fejlődésére és eredményeire vezethető vissza. Olyannyira, hogy már az ökumenizmus ellenségei is megpróbálnak „ökumenikusán" szervezkedni. Manapság az „ökumené" szó a keresztény egyházakon kívül, világi területen is elfogadott és alkalmazott kifejezés, és mindenfajta egység-törekvést jelez. Az alapítás óta eltelt fél évszázad alatt az ökumenizmus hatalmas változásokon ment át. A keresztény egyházak közötti klíma teljesen és gyökeresen megváltozott. A különböző felekezeti egyházak más szemmel tekintenek egymásra, mint korábban; többségükben már nem ellenségesen (mint például 1928-ban, amikor XI. Piusz pápa