Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.
Kitekintés a nagyvilágra - Járosi Andor: Luther istentiszteleti reformja
„Az Isten sohasem állt szóba másként velünk, most sem áll szóba másként, csakis Igéje útján. Viszont mi sem közelíthetünk az Istenhez másként, csakis az ő ígérete Igéjébe vetett hit által. Cselekedeteinket semmibe se veszi, nincs is neki azokra szüksége; azok inkább csak az emberekkel és önmagunkkal való viszonyra tartoznak. Hanem azt igenis megkívánja tolunk, hogy mi őt ígéreteiben igaznak tartsuk s ez alapon türelemmel várjunk reá és hittel, reménnyel és szeretettel tiszteljük meg. Úgy vehetjük biztosra, hogy fenségét és dicsőségét rajtunk megmutatja, amennyiben nem a mi futásunk, hanem az ő irgalma, ígérete és ajándéka által minden jót megnyerünk és bírunk. íme ez amaz igaz istentisztelet, amelyet nekünk a misében végeznünk kell." Luthernek ,J±z egyház babyloni fogságáról" szóló könyve e pár sora élesen mutat rá istentiszteleti alapvető reformgondolatára, de egyúttal azokra a liturgiái kérdésekre is, melyeket ez a „hérésie antiliturgistée"-t eláruló kijelentés, Luther első istentiszteleti reform próbálkozásaitól kezdve újra meg újra arra készteti az evangélikus egyházat, hogy revízió alá vegye az istentiszteletről való felfogását, istentiszteletét, különböző istentiszteleti formáit. Luthernek már az 1520-as évekből három kimondottan istentiszteleti kérdésekkel foglalkozó könyve van: Von Ordnung Gottesdiensts in der Gemeinde, 1523., Formula missae et communionis, 1523, és a Deutsche Messe, 1526. Ezek a munkák azt mutatják, hogy Luthernek az istentiszteletről szóló alapfelfogása már az 1520-as évek legelején teljesen tisztázott volt, liturgiái formáinak azonban állandóan labilis a jellegük. Első pillantásra igaznak tetszik az a közkeletű fölfogás, hogy Luther istentiszteleti reformja általában véve csak a római mise lerövidítése. E fölfogás szerint a reform lényege nem más, mint a mise áldozati jellegének az elvetése s így elejtése a mise olyan részeinek, amelyek az áldozatra vonatkoznak. Luther reformja eszerint konzervatív jellegű: ragaszkodik a régi formákhoz, bár az istentisztelet középpontjába a gyülekezeti igehirdetést teszi. A reform másik ismertető jegyéül az istentisztelet tanító-, nevelő jellegét szokták említeni. Ez a felfogás egészében véve hamis, mert csak Luther szemmel látható praktikus érdekeire néz. Ami t. i. a régi liturgiái formákhoz való ragaszkodását illeti, azt egyáltalában nem lehet konzervatívizmusnak nevezni. Luther praktikus érdekből tartotta meg őket. Bizonyos tartalom kifejezésére alkalmasak voltak; értékes keresztyén javak, melyek úgy Luther, mint a wittenbergi gyülekezet szívéhez hozzánőttek. Megfelelőeknek is tartotta őket és így meg is hagyta. Igaz ugyan, az az állítás sem állja meg a helyét, mely Luthernél adiaphoronnak állítja be a liturgiái formákat. Luther bizonyára szerette az általa felhasznált formákat, velük Walterrel, muzsikai segítőtársával bizonyára szívesen is foglalkozott, de a mise egyes liturgiái részei között válogatott, értékelt. Mindamellett azonban, különösen a Deutsche Messe mutatja ezt, formákban nem kötötte meg az istentiszteletet. A keresztyén ember szabadságára és szeretetére bízta ezt a kérdést. Ami a tanító-, nevelójelleget illeti, ez is praktikus vonása istentiszteleti reformjának. Egyszerűen le kellett számolnia azzal, hogy az evangélikus gyülekezetek teljes tudatlanságban vannak az evangélium igazsága felől. De épen a Deutsche Messe mutatja, hogy az az istentiszteleti forma és felfogás, mely az úzus következtében meggyökerezett, az evangélikus egyházban és úgy az orthodoxia, mint a racionalizmus intellektuális irányítottságánál fogva lényegileg megmaradt, Luther szerint csak szükségszerű, de nem normatív érvényű volt. Az igazi keresztyén istentiszteletről őis tudott, csak nem voltak meg az emberei hozzá. Ez a lélekben való istentisztelet volt szívének titkos vágya. Erről ír Deutsche Messe-hen: „Aharmadik alak pedig (t. i. az istentisztelet harmadik formája), amelynek az evangéliumi rend igaz természetével kellene bírnia, nem