Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.

A reformáció kulturális értékei - Korompay H. János: Arany János és a protestantizmus

jelenvaló, térbeni fónség; öröktől fogva és örökké való: időbeni fónség; mindenható, mindentudó stb. erőbeni fónség. Tehát az Isten a legfönségesb fogalom: mert benne minden fönség egyesülve van." 1860-ban így írt a vallásos költészet és a fónség szükségszerű kapcsolatáról: „A vallási költészet, mely a földi ember legszentebb, legmagasztosabb érzelmeit öleli át, nemcsak nincs kirekesztve a szépnek birodalmából, sőt a legfönségesebb, mi után költő törekedhetik. [...] De szükség, hogy e faja a költészetnek megtartsa saját jellemét. A stíl, melyben Istennek egyháza épül, nem kölcsönözheti el sem a színház csillogó díszítményeit, sem a vásári bódék rikító tarkaságát. Egyszerű komoly fönség illik ahhoz." Ha a vallásos költészet stílusát „egyszer komoly fönség" kell hogy jellemezze, valamennyi egyházi vonatkozású szövegnek, így a prédikációnak is ilyennek kell lennie: legyen idegen tőle a színház csillogása és a „vásári bódék rikító tarkasága". Tehát a szó ne önmagára hívja fel a figyelmet, s ne arra, aki szól, hanem arra, akire és amire vonatkozik. Arany tankönyvében így emlékezett meg XVI. századról: Mohács, tehát egy másik történelmi katasztrófa után „az irodalom nemhogy hanyatlott volna, sőt még virágzásnak indult. Hatalmasan segíté s ébreszté az irodalmi munkásságot a reformáció, mely mindjárt kezdetben vallási súrlódásokat idézett elő s a vitatkozások a könyvekben többnyire magyarul folytak, hogy mindenki megérthesse; a hit ágazatai is leginkább magyar könyvekben terjesztettek. Akönyvnyomtatás noha már egy századdal előbb fel volt találva, de hazánkban a reformációval kezdett általánosan terjedni és tetemesen könnyíté az eszmék és gondolatok kicserélését, egyszersmind az irodalmat nagyon előmozdítá. A reformációval a tudományosság is szélesebb terjedelmet vőn, mert ifjaink seregestól mentek a külföldi egyetemekre, főleg Wittenbergbe és tudománnyal megrakodtan tértek haza. Kollégiumaink: a pápai, pataki, debreceni, nem sokkal a reformáció után virágzani kezdettek. Másfelől a jezsuita szerzet, melyet Oláh Miklós esztergomi érsek hozott először Magyarországra, Nagy-Szombatban jeles iskolát nyitott, melyből fejlett ki idővel a nagyszombati, ma pesti egyetem." Ez a visszatekintés sok tekintetben jellemzi a tanár Aranyt. Magyar nyelvűség, könyvnyomtatás és a külföldi tanulás nagyobb lehetőségei határozták meg a reformáció irodalomtörténeti jelentőségét, s azoknak a kollégiumoknak működése, amelyek közül a debreceninek, mint tudjuk, őis diákja volt. Nem mulasztotta el viszont megemlíteni az egyetem megalapítását, amely már az ellenreformáció történetéhez kapcsolódott. Az irodalomtörténész nézőpontját nem torzították el a felekezeti szempontok, s ez ma is példaadónak tekinthető. Tankönyve kitér a magyar protestantizmus bibliafordítóira, énekszerzőire és énekeskönyveire is. S míg a hitvitákban „legkitűnőbb" Pázmány Péter „bárha egyrészről a protestáns ügynek sokat ártott, [...] másrészt meg kell vallanunk, hogy oly jeles sem előtte, sem korában nem létezett. Az ő velős magyarsággal írott művei korszakot alkotnak a magyar prózában." Ez a jellemzés úgy tesz eleget az érvényesített nézőpontoknak, hogy egyik igazsága sem korlátozza a másikat, az egyensúlyt Szenczi Molnár Albert munkáiban találva meg: „A XVII. század első felében a református részről is van egy kitűnő férfiú, kinek irodalmi érdemeit méltán szembetehetjük a Pázmánéval." A budapesti református egyház 1882-ben, véleményadás céljából, elküldte Aranynak a zsoltárok újonnan tervezett szövegét. Arany ezzel kapcsolatos jegyzetében egyebek között ez áll: ,fJó éneket írni nincs a mai kor szellemében, mert vallási ihlet nélkül költői sincs." Az 1860-as évek elejének szerkesztői üzenetei szerint az első, a vallási ihlet azonban nem feltétlenül eredményezi a másodikat, a költőit. A beküldött versek egy csoportjáról ez bírálatának lényege: „Több a hit, mint a költészet. Amabból egy mustármagnyi hegyeket mozdít ki helyökből; de versben csak ugy mozdítja meg a keblet, ha kellő adag költészet járul hozzá. Ez pedig nem a külső felöltöztetésben