Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.
A reformáció kulturális értékei - Szabó József - Szűcs Sándor: 175 éve született Madách Imre
áll." Egy másik verselőnek ezt üzeni: „Sok vallási érzet, annál kevesebb költői. Pedig e kettő összefér ám." Arany ügyelt arra, hogy folyóirataiban a különböző, tehát a katolikus, református, evangélikus és zsidó egyházakat érintő hírek egyenlő arányban jelenjenek meg, s így egyiket se érintse hátrány. Azt a nagykőrösi gimnáziumban érvényesített hagyományt követte, amelyet életrajzírója, Voinovich Géza örökített meg egy korabeli emlékezés alapján. Arany abba az osztályba, amelyben egy fiút zsidó származása miatt megvertek, nem volt hajlandó belépni, a következő indokolással: „Olyan osztályt, mely valakit a vallása miatt bánt, én nem tanítok". A valamennyiünket egész életünkben foglalkoztató kérdést választotta egyik késői versének címéül: Honnan és hová 1 ?. Tudjuk, hogy múltbeli történeti fejtegetésinek egyik nagy problémája a felekezetek közötti ellentét volt; az 1870-es évek végén a materializmus fő állításával, az anyag halhatatlanságával a világ vallásainak közösségét állította szembe. Protestantizmusa itt már vallástörténeti jellegű alapelveken nyugszik. A magát csalhatatlannak és abszolút igazság birtokosának tekintő tudomány voltaképpen változó hit - állítja a vers; vele ellentétben a hindu, a zsidó, a görög, a keresztényhit a földi élet folytatásában hisz. A vers nem rangsorolja ezeket a vallásokat és nem ütközteti felfogásukat. Olyan ökumené ez, amely különbségeiben is egységet és közösséget alkot az élet halhatatlanságának meggyőződésében. Ez nem hódító jellegű, és a mások hitének tiszteletén alapul; cserébe viszont saját jogának tekinti azt, hogy nemcsak örökölje, hanem kiválaszthassa is azt a hagyományt, amelyikbe született. (Az 1997. október 18-án a farkasréti közös protestáns templomban tartott előadás rövidített szövege.) 175 ÉVE SZÜLETETT MADÁCH IMRE Megszólal két Madách-szakértő evangélikus lelkész Szabó József és Szűcs Sándor Az Ember Tragédiája csodálói, értői és életük végéig rajongó olvasói voltak. Mindketten már elmentek, de nem szabad megfeledkeznünk róluk ezen az évfordulón! Az egyik Dunántúlon született (Mesteri) és szolgálati ideje jelentős részét Nógrádban töltötte, a másik Nógrádban született (Szügyön) és élete nagy részében Dunántúlon szolgált (Magyaróvárott). Szabó minden könyvet összegyűjtött Madáchtól és Madáchról, amit csak lehetett itthon és a nagyvilágban. Szűcs neve kevésbé ismert. Betéve tudta az egész Tragédia szövegét. Mindkettő átlagon felüli, szellemi, lelki intelligencia birtokosa, s mindkettősebet hordozó ember, talán ezért is vonzotta őket a Madáchi életmű. Egyikük sem szenvedett ugyan várfogságot, mint Madách, de az egyiket lemondatták püspöki tisztéről, megszüntetvén kerülete önállóságát, a másikat kényszernyugdíjazták... Amikor az elmúlt nyár közepén felavatták Csesztyén a renovált Madách emlékmúzeumot, hiányérzetem támadt: róluk, a kivételesen sokat tudó Madách-szakértőkről nem esett szó. Most itt csak felvillantani tudunk valamit a két evangélikus tudós-lelkész kincsestárából.
