Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 1-2. sz.

Teológusok a 20. században - Szabadi Sándor: Válasz Barth és Magyarország

SZABADI SÁNDOR Válasz Barth és Magyarország Érdeklődéssel olvastam a Credo 1997. 1-2. számában ifj. Fabiny Tibor beszámolóját a Ráday Kollégiumban tartott teológiai szimpózium (április 6-8.) témájáról: „Barth Károly és a magyar református teológia". Abevezetés után Fabiny Tibor kommentálta Reinhold Niebuhr: „Miért hallgat Barth Magyarországról?" címmel a Christian Century 1957 januári számában megjelent kritikai cikkét; többek között azt is megtudtuk, hogy Barth e cikkre nem válaszolt, csak szemináriumának diákjai reagáltak ugyanezen folyóirat április 10-i számában. Fabiny bevezetésében van három mondat, mely elgondolkoztatott és a felvetett problémakör kiegészítésére, illetve helyesbítésére késztetett: „Barth Károly... volt a Barmeni Hitvalló Nyilatkozat spiritus rektora, s a nácizmussal szembeni bátor kiállásáért méltán váltotta ki sokak elismerését. 1948-ban azonban »Nyilt levelben« támogatásáról biztosította a kommunista politika nyomására hatalomra kerülő új egyházvezetőséget. Szabó Istvánnak a konferencián elhangzott találó megfogalmazásában (kiemelés tőlem - Sz. S.) Barth először nem-et, másodszor viszont igen-t mondott a történelem e két totalitárius (kiemelés tőlem - Sz. S.) változatára". Az első mondat állítása megfelel a történeti valóságnak. A második mondat a történeti tények figyelmen kívül hagyásával féligazságot mond ki; míg a harmadik mondat megfogalmazása az állítás igazságmozzanatát is kétségessé teszi. (Feltehető, hogy az „e két totalitárius" helyett „e második totalitárius"-t akart mondani). Akár a ténylegesen leírt első, akár a feltételezett második változatot fogadjuk is el: egyik állítás sem felel meg a történeti tényeknek. Barth sem a nácizmusra, sem a kommunizmus totalitárius államformájára nem mondott igent. így Szabó István megfogalmazását nem „találónak", hanem „mellé találónak" érzem. Az idézett második és harmadik mondathoz szeretném korrekciómat kapcsolni. Ravasz László: „Emlékezéseim" című posthumus könyvében (Budapest, 1992., 331335) hiteles képet ad arról, hogy milyen formában történt lemondása és milyen szerepet játszott Barth Károly tanácsa az új püspök személyének megválasztásában. Veres Péter honvédelmi miniszter és Dobi István a Kisgazda Párt elnöke felkeresték Ravaszt és püspöki tisztéről való lemondásra szólították fel „az összes pártok és a kormány nevében" 1948. március 31- én. Ezt követően két egyházi tisztséget is betöltő személy (Bereczky Albert mint kultuszminiszteri államtitkár és Victor János) egyházi részről akarta előkészíteni Ravaszt - post festa - az állami kívánság elfogadására. Ravasz elbeszéléséből világosan kitűnik, hogy Barth ez időben történt magyarországi látogatása alkalmával szintén felkereste őt Bereczky társaságában, és korrekt módon tanácskozott a lemondásra készülő és az akkor még e tisztségre nem pályázó jövendőbeli püspökkel. „Mikor elmondtam Barth Károlynak Veres Péterek látogatását,