Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 1-2. sz.

Teológusok a 20. században - Szabadi Sándor: Válasz Barth és Magyarország

elsápadt a felindulástól: »Ez brutális beavatkozás! Nem lehet tűrni!«, „Azonban nagyon hamar megértette álláspontom helyességét" - folytatja Ravasz - „mikor kifejtettem: nem személyi kérdésből kell csinálni azt a döntő okot, amiért az egyház egy kultúrharcba belemegy, másodszor nem tudok egy olyan harcot végigküzdeni, ahol a vita akörül forog, hogy néhány hónappal előbb szűnjek meg püspök lenni, mint később. Felfogásomat nagy melegséggel méltányolta (Barth)." A későbbi események folyamán világosan kitűnt az, amit Ravasz beszámolója is sejtet, hogy azok között, akik szavukat nem állták és az állami politika egyházi exponenseivé váltak - azok között Bereczky és Péter János voltak az élenjárók. (Barthnak a Magyarországi Református Egyházhoz, illetve annak vezető személyiségeihez való kritikai megnyilvánulásainak dokumentumai: a levelei. 1984-ben Zürichben megjelent Dieter Koch szerkesztésében „Karl Barth: Offene Briefe 1945-1968"). Barth magyarországi szerepét és egyházi vezetőkhöz írott felelősségteljes figyelmeztetéseit szépen dokumentálja Szép falusi István az általa szerkesztett „Ordass Lajos: Önéletrajzi írások. Bern, 1985" vonatkozó jegyzeteiben (255. jegyz. 829-831. old.). Innen idézem Szépfalusi fordításában Barth Bereczkyhez 1951. szeptember 16-án írt leveléből: „...miért hallgatta el, hogy takarékossági okokból feloszlatták a sárospataki és pápai Teológiai Akadémiákat, noha mindkettőt meglátogattam, a sárospatakinak tiszteletbeli tanára vagyok és különösen Nagy Barna professzor, jó barátom? ... Ha most Önnel szemben bizonyos értelemben 180 fokos fordulatot teszek, nem szeretném, ha azt a választ kapnám, hogy engem is megrontott az amerikai propaganda stb.... Én itt Nyugaton tiltakozni szoktam, ha valaki Ön ellen vádaskodva azt mondja, hogy »behodolt«, »alaveti magat«, »kollaboral« kommunista kormányával, pártjával és sajtójával. A kérdés, amit Önnek fel kell vetni, ennél sokkal komolyabb: vajon nem lépett-e Ön olyan útra, mely súlyos teológiai tévelygéshez vezet?... Azt hiszem jól látom a helyzetet, ha úgy vélem, hogy Ön a kommunizmus igenlését már a keresztény igehirdetés részévé, hitvallásává teszi. Ez az új hittétel - ahogyan ez »idegen tanitas« bevezetésével mindig is történni szokott - beárnyékolja a hitvallás minden pontját... Ön megindult azon az úton, amely - más előjellel ugyan - a »Nemet Keresztenyek« (DC) keresztény-világnézeti gondolkodásmódja volt ... Ön a Német Keresztényeket nem ismerte közelről. Magyarországon nem élte át különböző fejlődési korszakukat..., melyek Németországban végül is oly tragikus helyzetet teremtettek. A Német Keresztények között is voltak komoly hívő, kegyes férfiak (éppen abból a különleges fajtából, amelyből Ön is való, kedves Püspök Úr) ... Közülük a legjobbak a nemzeti szocializmustól a szocializmus és a kereszténység egészen új, mélyebb megértésének felfedezését remélték. Az eredmény azonban végül mégis... az a tévtan lett, hogy a világtörténelem eseményeiben Isten különös kinyilatkoztatását kapjuk (akkor: Hitler nagy tetteiben!). Ezt azután párhuzamba állították és összevegyítették Istennek a Jézus Krisztusban adott kinyilatkoztatásával. Meg vagyok győződve arról, hogy ezt Ön és barátai nem akarják..., de nem hallgatom el, hogy Ön a valóságban határozott léptekkel ezen az úton halad... Magyar egyházi sajtótájékoztatójuknak utolsó előtti szakasza teljes egészében tele van olyan közvetlen, vagy közvetett nyilatkozatokkal, amelyek kétségbeejtően hasonlítanak azokhoz a kijelentésekhez, melyeket 1934-ben a Barmeni Nyilatkozat első pontjával elvetettünk... (Ungarischer Kirchlicher Nachrichtendienst, Budapest, 1951. szeptember 1., III. évf. 16. szám, 4. 1.). Most pedig hadd mondjak néhány szót egyházpolitikájuk teológiai alapfeltételei következményeiről. Megmondtam Önnek Zürichben, hogy engem egyházi sajtótájékoztatójuk igen kényelmetlenül emlékeztet azokra a tudósításokra, melyeket hetenkint kapok a Szovjetunióban uralkodó viszonyokról: Magyarország valóságos paradicsom, ahol a farkasok már együtt laknak a bárányokkal (Ézs. 11:6)...