Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 1-2. sz.
Kulturális figyelő - Aranyhíd (Baán Tibor) - Évtizedek sodrában (László József) - Csak katolikusoknak (Veöreös Imre) - A szent (ifj. Cserháti Sándor)
a személyesben az egyetemest. A Csigavonalban például a világműködés ábráját: Berajzolódik a történelembe, hogy lényegében folyton visszatérjen, csak szögfokán változtatva szemernyit s vigaszt sugall, hogy nem hiába éltem, mert mind, amit félig végeztem eddig, folytatható lesz, új szintre emelve. Ez a hit teszi képessé a költőt arra, hogy Tasso, Milton, Beethoven példájára utalva korunk értékzűrzavarában a felelősségvállalás fontosságát hangsúlyozza. Soha nem volt erre nagyobb szükség, hiszen a költő diagnózisa szerint (A szabadság dzsungelében, Vészfék helyett, Felhőszakadás stb.) emberpróbáló időket élünk. Baán Tibor Az egyén a történelem sodrában Lenhardtné Bertalan Emma: Évtizedek sodrásában. Czupi Kiadó, Nagykanizsa, 1997. Életutat felvázolni nehéz feladat. Egyrészt a szelektív emlékezés kiszór sok elemet, mely egy későbbi időszakban fontos lehet, másfelől minden visszaemlékezés szubjektív jellegű. Ugyanazt az eseményt ki-ki más-más látószögből, más-más vérmérséklettel és másmás érzelemvilággal élte át. Lenhardtné Bertalan Emma önéletrajzi ihletésű regénye a magyar történelem sodró lendületű évtizedeit öleli át. A cím rendkívül találó. Századunk második harmada bővelkedett borzalmakban, megcsúfolva Ady szavaival szólva „az Ember szépbe szőtt hitét". A regény főszereplője egy szeretetre éhes kislány, aki nyitott szívvel és igaz lélekkel tekint a világra, mely sokszor torzán néz vissza reá. A történet menete lineáris szerkezetű, csak néha szakítja meg az emlékezést az időrend ugrása előre, illetve hátra, az asszociatív gondolkodás eredményeként. Tipikus tudatregény. A leírás középpontjában álló női szereplő tudatán keresztül ismerjük meg a szűkebb és tágabb környezetet. A család, a falu, a haza egységbe fonódik és mindezeket összetartja és átfogja az elemi élet éltető bázisa: a föld, melynek lírai ihletésű apotheozisával zárul le a regény. Olvasván a kötetet Németh László: Égető Eszter című regénye jut eszünkbe. Ott is egy szeretetre vágyó, érzékeny lélek áhítja a szeretetet és lelkéből továbbsugározza szűkebb és tágabb környezete felé. Emberek és sorsok kavarognak a lapokon, melyeken bőven találni néprajzi, szociológiai, történelmi és pedagógiai vonatkozásokat. Ha valaki rekonstruálná a két háború közti hagyományos mezőgazdasági termelés tárgyi rekvizitumait, bő anyagot meríthetne az önéletírásból. Hitelesen és első kézből. Szakadatlan és szorgos munka folyik az egész éven át, ezt a folyamatosságot csak néha szakítják meg az ünnepnapok felvillanó örömei. A női főszereplőnek van szíve és lelke meglátni az élet apró örömeit, meglátni a szépet tájban és emberben egyaránt. A gyermeklélek a maga érzékeny műszerén méri a felnőtt világ erényeit és hibáit. Az igazsághoz való konok ragaszkodása nem szépíti az - egyébként szeretve csodált - apa személyiségének hibáit. Az apához fűződő ambivalens viszony - a szeretet és a gyűlölet skáláján -, valamint ennek ellentmondásos érzékeltetése a regény legmarkánsabb és egyben legdrámaibb leírása. Az anya alakja - a családban elfoglalt hely szerint is - egy árnyalattal haloványabb, a kor szokásainak megfelelően kissé passzívabbnak tűnik. A néma szorongással viselt keserű bánat sok falusi asszony osztályrésze volt. Ugyanakkor e látszólagos passzivitás nagy lelkierőt takart, különösen veszélyhelyzetekben. A regény történelemszemlélete elfogultságtól mentes. írója az ordas eszmék kavalkádjából is fel tudja mutatni és át tudja menteni a lelkében élő humanizmust. Trianon valós sokkja, a háborúba sodródás veszélye jól érzékelhető a lapokon. A háború vészhelyzete a jókból jobbat, a rosszakból rosszabbakat hoz felszínre. Csak egyféle emberi erkölcs létezik, mely egyformán elítéli a gettóba hurcolt zsidók szenvedését és a saját házából kilakoltatott - kulákká minősített - házigazda megaláztatását. Szerencsére - ezt is felmutatja a könyv - vannak ép erkölcsi érzékű emberek, akikben ott feszül „az emberséghez méltó értelem" varázsa. A szívével látó főhős megmenekszik sok tévedéstől. Abakonyaljai háborús pusztítások, rekvirálások, nőkkel való erőszakosságok - sajnos - kicsiben a szenvedő Európa testét jelképezik Narviktól Athénig, Párizstól Voronyezsig.
