Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 1-2. sz.

Kulturális figyelő - Aranyhíd (Baán Tibor) - Évtizedek sodrában (László József) - Csak katolikusoknak (Veöreös Imre) - A szent (ifj. Cserháti Sándor)

Csak az üldözők és az üldözöttek váltogatták egymást a történelem forgószínpadán. Valamennyi pedagógusjelölt számára kötelező orvasmánnyá tenném az osztatlan falusi népiskola, a kőszegi evangélikus gimnázium és a fővárosi bölcsészkar leírását. Egy pedagógusélet csak a tanítványok emlékezéseiben él tovább. Lenhardtné Bertalan Emma a művész szférába emelte az egyszerű falusi tanítót, a kőszegi gimnázium tudást és emberséget önzetlenül adó tanárait. Felvillanó miniportréiban ott él a művészi lelkületű Faragó tanár úr, a földrészekre elkalandozó Harsányi tanár úr. A már akkor szaktantermes Gyurátz Ferenc Evangélikus Leánygimnázium a tudás néma bástyájaként áll masszívan a háttérben, jelképként és védelemként. Ugyanilyen ragyogó mini-portrékat találunk az egyetemi leírásban: a pedánsan konzervatív Alszeghy Zsoltot, az ékesszavú Horváth Jánost, a kimért, ám meleg szívű Pais Dezsőt, a történész Domanovszkyt, Váczi Pétert és Deér Józsefet, valamint a filozófus Kornis Gyulát. Bőven meríthetne a regény tényanyagából a vallásszociológia is. Bakonyalja vallásos élete a harmincas évek Magyarországának látlelete. A tételes vallásosságtól a panteizmusig ível a falu kollektív tudata. Az apa vallásos nézete a természetben élő ember panteizmusát tükrözi. A földhöz való misztikus ragaszkodása Szabó Dezső regényszereplőit idézi. Az önéletrajzi kötet optimista életérzést sugall. „És mégis, mégis fáradozni kell!" A gyűlöletből irgalom, a bukásból felemelkedés is születhet. Erre a folytonosságra, tehát magára az életre mond igent ez az írás. Egy ilyen tiszta, emberi, egyediségében is általános élet felmutatása a szerző emberségben gazdag életregénye: az Évtizedek sodrásában. László József Csak katolikusoknak Corvinus Kiadó, 1995. A könyv címe pontos, de ismertetését nyomban egy és-sel kezdem: és nekünk, evangélikusoknak! Mert akár a török vész elmúlt négy évtizedére nézünk, akár az utolsó évtizedre sok hasonlóságot találunk, és tanulnivalónk is van egymástól. Az ökumené századában egyébként sem lehet csak a magunk egyházával foglalkoznunk. Különösen nem a katolikus egyházzal kapcsolatban, mert annak múltját a lutheri reformáció látása szerint a magunkénakis érezzük. Az anyaszentegyház szép magyar kifejezése kiterjed az egész kereszténységre a földön. Tomka Miklós vallásszociológus ebben a kötetben az 1991-1995 között megjelent írásait gyűjtötte össze. A szerző több feladatot lát el könyvében. Kezdem a legfontosabbal: döntő módon ráirányítja egyháza figyelmét a 77. Vatikáni Zsinatra. Ez a feladat kerek három évtizeddel a Zsinat után Magyarországon rendkívül időszerű. Magam a Zsinatot hétről hétre figyelemmel kísértem, s a történteket egyházi hetilapunkban közzé is tettem. így a szerző megállapításait most visszatekintve nyomon kísérhetem, s a jelenben is megerősíthetem. „A 77. Vatikáni Zsinaton az egyház történelmi lépést tett." A könyv lapjain ismételten szemünkbe ötlik, különböző összefüggésekben, a Zsinat. Jelentőségét a magyar katolikus irodalomban - tudomásom szerint - ilyen mértékben és ilyen sokszínűen még nem tárták fel. Azért is szükség van a szerző munkásságára, mert „az az intellektuális és spirituális lendület, amely a II. Vatikáni Zsinatot előkészítette és jellemezte, a magyar egyházban jóformán semmi nyomot sem hagyott". Hasznosítani akarja-e a magyar katolicizmus — kérdezi a szerző - a világegyház utóbbi három-négy évtizedes fejlődésének tapasztalatait? Nem maradhat kívül a magyar egyház a világméretű eszmecserén. A szerző hangsúlyt helyez a világgal folytatott dialógusra. A katolikus egyház kitárta ablakait és ajtóit a Zsinaton. Meg kell tanulni itthon is - hangsúlyozza - a nem hívők nyelvét, és vállalni kell az ő problémáikat is, s velük együtt keresni a megoldást. Mint vallásszociológus példákat hoz fel arra, hogy a mai magyar katolikus egyház nagy erőfeszítéssel szolgálja az Urat - Márta módján. Pedig követhetné Máriát is (Lk 10,38-42). Utal arra a mozzanatra, hogy amikor a Zsinaton befejezés előtt állt - későbbi elnevezéssel „Az egyház a mai világban" dokumentum, egy