Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 1-2. sz.
Egyház a társadalomban és a nagyvilágban - Vallások Kelet-Európában
Ez a bibliai anamnézis titka: a múltbeli esemény jelenbehozott valósága, így az emlékezés nem csupán intellektuális ösztönzés, régi történetek felidézése, hanem egzisztenciálisan átélhető'esemény, aktív participáció. Aki az ilyen ünneplésen részt vesz, az bizonyos lehet abban, hogy Isten hűségének szövetségében él, ahhoz a néphez tartozik, amely egykor kivonult Egyiptomból, később visszajött Babilonból... Tapasztaltam, hogy például Madagaszkárban vagy Libériában ezt jobban értik, mint mi Európában „agyonintellektualizált" kereszténységünkben. 6 Atheologia narratiua ma áthidalhatja az időbeli távolságot és Isten jelenvalósága („Vagyok, aki itt vagyok.") egészen új dimenzióba állíthatja egyháztörténeti emlékezéseinket is... Az EVT 50 éves történetét is 1998-ban. Nem rajongás ez? S nem túlzás így beszélni az EVT-ról? Nem volna elég felsorolni az előzmények nevezetes dátumait: Edinburgh, 1910; Stockholm, 1925; Oxford-Lausane, Utrecht, 1938; majd Amszterdam után Evanston, 1954; Új Delhi, 1961; Uppsala, 1968; Nairobi, 1975; Vancuver, 1983; Canberra, 1991; míg eljutunk Harare 1998-ig? Nem elégedhetnénk meg a Világgyűlések témáival: A világ rendetlensége - Isten rendje (üdvterve) - Jézus Krisztus a Világ Reménysége - Jézus Krisztus a Világ Világossága - íme mindent újjá teszek! - Jézus Krisztus a világ Elete - Jöjj Szent Lélek - újítsd meg az egész teremtett világot! Térjetek Istenhez - éljetek örvendező reménységben, és esetleg kiegészíteni, hogyan haladtak párhuzamosan az egyes felekezeti világszövetségek világgyűléseinek témái (RVSz, LVSz), vagy az Európai Egyházak Konferenciáinak, esetleg az Európai Ökumenikus Nagygyűlésnek adataival Basel 1989 és Graz 1997 - Igazságosság, Béke a teremtettség megőrzése - Kiengesztelődés Isten ajándéka és az új életforrása. Német kirchentagok témáiban felfedezhető rokon vonások, Lelkészkonferenciák mottói. Mindez kötelező ismeretanyag ma már nem csak egyházi vezetőknek, ökumenikus szakembereknek, hanem teológus hallgatóknak is, miként én is tanítom a Károli Gáspár Egyetem Teol. Fakultásán, a III. évfolyamban... Jól tudom, hogy az EVT nem szuperegyház - a jövőben sem akar az lenni -, de az EVT-t egyházak alkotják és minden egyes tagegyházban lehet, szabad, sőt kell könyörögni a Lélek ajándékáért és ajándékaiért. Vallom O. Cullmannal, hogy az egyházak communiója már részben megvan Jézus Krisztusban, noha bizonyos kérdésekben lehet különböző álláspontjuk, véleményük. Nem a dialógus teremti meg a communiót, éppen fordítva: mivel Jézus Krisztusban megvan a communio, ezért folytathatunk dialógust, a meglévő communio kifejeződése, hogy tudunk egymással beszélni, tudjuk egymást vigasztalni, segíteni, bátorítani. A communio nem függ a láthatóan is egységes struktúrától, nem is jurisdictiós kérdés, ha szavazni kell én a jövőben is a mindenben látható egység helyett (visible unity) a megbékélt különbségekre szavazok (unity in reconciled diversity), nemcsak azért, mert ezt a mi közös bizottságunk találta ki (Joint Commission - RC-LWF), hanem azért, mert valóban nem látok más reális egységmodellt és ebben a modellben legitim módon tudom elfogadni a hitvallásbeli különbségeket is (legitimate confesional diversity). Így reménységgel tudok nézni a beígért strukturális változtatásokra, a központi létszám karcsúsítására, a Világgyűlések új felfogására, ami szerint nem ezeken lesz a hangsúly, hanem az állandóan működő Fórumon, ahol 150 tag képviseli az egyházakat, s tud együtt gondolkodni, dönteni és közös akciókat irányítani, nagyobb figyelmet kell fordítani a kontinentális, a regionális és lokális összefüggésekre. Azt is igenelni lehet, hogy egy bizonyos családi koncepció érvényesül majd, ahol mint a családokban lehetnek más és más vélemények, mégis egy családhoz tartoznak.
