Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 1-2. sz.
1848 - Hárs Ernő: Petőfi Sándor egy calabriai gróf szemével Armando Lucifero eposza
HÁRS ERNŐ Petőfi Sándor egy calibriai gróf szemével Armando Lucifero eposza Hubay Miklós 1996 március elején néhány száz sor sürgős olasz versfordítást kért tőlem. Március 15-ike alkalmából a rádióban Szörényi Lászlóval Petőfi-műsorra készültek, melyen egy érdekes újdonságot kívántak bemutatni. Egy olaszul canticának nevezett kiseposzról vagy elbeszélő költeményről volt szó, melyet Hubaynak 1989-ben valamilyen itáliai fogadáson egy kilencvenkétéves aggastyán, egykor az olasz király személye körüli miniszter adott át azzal, hogy a művet édesapja, gróf Armando Lucifero, calabriai földbirtokos írta húszéves korában Petőfiről. Akiseposz ezt a meghökkentő címet viselte: Alessandro Petőfi in Siberia (Petőfi Sándor Szibériában). A mű belső borítóján magyarázatként a következő szöveg volt olvasható: „Ezt a canticát 1878-ban írtam, mikor Petőfi Sándor, ha élt volna, valamivel több lett volna ötvenévesnél. A segesvári ütközetben, ahol csodálatos hőstetteket vitt véghez, nyomtalanul eltűnt; további sorsáról semmit sem lehet tudni. A magyarok között az a szóbeszéd terjedt el, hogy az oroszok fogolyként Szibériába hurcolták; innen meséitetem el vele rabtársainak élete drámai fordulatait, melyek a canticában szabatos történelmi és időrendi pontossággal kerülnek felsorolásra." A kijelölt részleteket lefordítottam, majd - miután izgatott az ügy és volt éppen időm - az egész, mintegy kétezernégyszáz soros munkát, mely voltaképpen egyetlen - huszonhat részből álló - hatalmas monológ, átültettem magyarra. Költőileg ez Tasso Megszabadított Jeruzsálemének ezerkilencszáztizenhét stanzája után nem jelentett nehéz feladatot, mert a kiseposz egy hatvanhat soros rímes csatadalon kívül végig rímtelen hatodfeles jambusokban íródott, ugyanabban a versformában, mint általában a Shakespeare-drámák. A nehézséget nem a költői megformálás, hanem a helyes értelmezés, a műkedvelő eposzíró sok esetben túlbonyolított gondolatrendszerének, tekervényes körmondatainak s egyes helyeken feleslegesen túlfűtött líraiságának hiteles, ugyanakkor a mai fül számára is elfogadható visszaadása jelentette. Hogy ez mennyire sikerült, az értő kritikának kell eldöntenie, ha majd a mű - reményeim szerint a másféléves Petőfi-évforduló során - az eredeti olasz szöveggel együtt, bilingvis kiadványként a frankfurti és a hazai könyvpiacra kerül. Az elbeszélő költeménnyel kapcsolatos két lényeges kérdés azonban addig is elkerülhetetlenül tisztázásra szorul. Hogyan jutott eszébe egy calabriai grófnak, hogy a múlt század végén a távoli Magyarország szabadságköltójéról irodalmi művet alkosson?
