Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 1-2. sz.

1848 - Szigethy Gábor Búcsúvacsora Petőfi a forradalom előestéjén

Sártenger lesz itt, nem vértenger - replikázik Jókai s feledve a vitát, hosszan eltöpreng azon: a körülötte sürgölődő pincértől (vajon ez a mélázó tekintetű a besúgó, vagy az a harcsabajszú másik?) rántott borjúlábat kérjen pirított burgonyával, vagy bécsi szeletet citrommal, babsalátával, karikára vágott lilahagymával, netán roston sült tehénhúst, jóféle ecetes paprikával? Degré Alajos szerint rendes magyar ember nem eszik bécsi szeletet. Ebben mind egyetértenek. És csörömpölnek a tányérok, csengenek a poharak, tompán koppannak a húsokkal teli tálak. Mindenki vacsorál. Megfeledkeznek Petőfiről. Az asztalfőn némán, magányosan üldögél a költő. A társaság remek történetekkel szórakoztatja önmagát: megcsalta-e s ha igen, vajon hogyan Lendvay Mártont Hivatal Anikó? És állítólag tegnap egyszál pendelyben zavarta végig az utcán élemedett korú feleségét az egyik nagyhasú, féltékeny városi tanácsnok. Nagy Ignác - mondják - négyezer forintot keresett az elmúlt évben, hja, aki ügyes, irodalomból is remekül meg tud élni. Valaki egy gyűrött hírlapot lobogtat; friss hír: „A pesti 52 mészárszékben június 18-tól 25-ig levágatott 567 db ökör, 36 db tehén, 216 db borjú és 304 db ürü!" Petőfi Sándor némán kortyolgatja fél pohár borát. Forradalom? Álom. Hajnalban indul a szekér, Erdélybe, Júliához. A többiek észre sem veszik, amikor halkan beteszi maga mögött az ajtót. Petőfi borospohara