Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 1-2. sz.

1848 - Szigethy Gábor Búcsúvacsora Petőfi a forradalom előestéjén

Amiért a sorshoz úgy esengtem, Bár sokára, de megadta: engem Házasélet boldogsága vár. Hányt-vetett a vad hullámos élet, S végre, végre meglelem a révet... Cimborák, ez a bucsúpohár! Nem veszem már a bort gyógyszeremnek, Ha a kígyók lelkemen teremnek, Melyeket a bú szívembe zár; Barna kislyány ajka mézet árul, Mézzel élek édes ajakárul... Cimborák, ez a bucsúpohár! Még ez este vagyok a tiétek, Töltsétek meg poharam, töltsétek, Koccantgassunk, míg e nap lejár; Holnap messze járok, más vidéken, Üresen fog itten állni székem. Cimborák, ez a bucsúpohár! S mert szeretlek'bennetek, kívánom: Nyiljon ily út nektek is utánam. Feleség föld s ég közt a határ. Adja isten azt az áldást rátok, Hogy egyenként ezt kiálthassátok: Cimborák, ez a bucsúpohár! III. Pesten, június 29-én a Fillinger kávéházban (ma úgy mondják: a Pilvaxban), írók, költők, aprócska színésznők, versolvasó masamódok, kávéházi biliárdbajnokok, jurátusok, elcsapott hivatalnokok, irodalmi sikerekben reménykedő kékharisnyák, világjobbító álmokat dédelgető poéták várják baráti vacsorára az újra vidékre, újra Erdélybe készülő Petőfi Sándort. Aznap goromba támadás jelent meg a Honderűben a sokak által körülrajongott, sokak által pocskondiázott költőről, olvasták mind, s most szorongva gondolnak arra: hirtelen haragú, túlontúl önérzetes barátjuk ezt az újabb, sértően goromba támadást vajon miként nyeli le. Vagy miként nem nyeli le?! Megérkezik Petőfi. Üdvrivalgás, csilingelnek a poharak, pezsgős üveg durran, már tálalják a vacsorát. A költő verset írt a lakomára: Bucsúpohár. S ahogy kicsit elfogultan olvasni kezdi a költeményt, barátainak úgy tetszik: lánglelkű társuk most valóban búcsúzni készül az eddig futott költő-hadvezéri pályától. Férj, boldog férj akar lenni, távol a világ zajától, a zavaros indulatú-eszmeiségű közélettől. Talán megijedt. Tavasszal megírta: vértől sikamlósnak látja a jövőt s nem kíván az elkövetkező időkben - a vértócsa közepén állva - költő- s politikusként főszerepet játszani. Legyen lobogó más, őt hagyják békén. Kritikusairól csak annyit: korbáccsal verne végig rajtuk. Cimborák, ez a bucsúpohár!