Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 1-2. sz.

1848 - Szigethy Gábor Búcsúvacsora Petőfi a forradalom előestéjén

a közönség - Petőfi élvezi a sikert, a népszerűséget. („Talán ha harmadszor lépek e színházba évek múlva, ismét nem vesznek észre, mint nem vettek először, talán nem lesz, aki tudná, hogy itt engem egykor megéljenezett a közönség. Ilyen a hír: jön és megy. Ilyen a világ; csak azért emeli az embert hírre, hogy legyen kit felednie.") De négy nap múlva Erdődön már az egész világ csak szerelem, az egész világ csak Juliska: Isten kötötte össze lelkeinket, Ember nem képes elválasztani. Bírálják, támadják, mocskolják ellenfelei, ellenségei? Nem baj. Nevetségesnek tartják lelkesedését? Nem baj. Nincs pénze, vagyona, pártfogója? Nem baj. Bírom végre Juliskámat... Rózsám lelke egész ország. Mégpedig a Tündérország. Petőfi Sándor megérkezik Erdődre: János vitéz ott áll Tündérország kapujában. Szeret. Szeretik. Kit érdekelnek ilyenkor az ostobaságokat csaholó kutyák? Arany Jánosoknál, Szalontán tölt néhány boldog napot. Arany Lacinak mesél, kedves madaráról, a gólyáról ábrándozik, szívében-lelkében a családi fészek, a boldog otthon melegsége duruzsol. Utazni készül, világot látni: „Nőtlenségem utolsó hónapjait utazással töltöm. Megnézem a tengert, melyet annyira óhajtok már látni, mert hisz az rokona szívemnek: mély és viharos." Ül a Csonka torony tövében, rajzolgat, a múlt sötét árnyairól mereng, de az ölébe pattan Arany Laci, új mesét követel, este van. Barátja felesége megteríti a kerti asztalt, kancsó bor s harapnivaló kerül elő, gomolyog a pipafüst, szürkül, barnul, feketedik az égalja, valahol egy kutya mordul, a madarak már alszanak, s a pislákoló lámpafényben szó szót követ, gondolatot gondolat indáz körül, anyja ölében Lacika, lecsuklik a feje, már álmodik, édesanyja is elbóbiskol, a férfiak mosolyognak, beszélgetnek, bámulják a csillagokat. Mily édes az élet, Mily szép a világ! Nagyszalontán, 1847. június 10-én. Négy nap múlva érkezik vissza Pestre. Hallja a híreket. Olvassa az elmúlt hónapban megjelent hírlapokat. Barátai mesélik: néhányan nagyon kifakadtak ellene. Es június 29-én reggel utcán a Honderű, benne gúnyvers, Petőfi Jókai Mórhoz írott versének gonoszkodó-acsarkodó paródiája. Nagyszalontán béke volt. Itt dúl a háború. Ismét fölkelt a kritikus-csapat, Ismét veszettül zúgnak ellenem. Estére vacsorára várják barátai. A tegnapi Tízek Társaságának lelkes maradéka. A forradalmárok. Petőfi Sándor egész délután verssorokat ró az asztalán heverő papírlapokra. II. Hadd támadjon föl még egyszer a mult, Hol szívünk és poharunk kicsordult, Kedv s bor bennök meg nem férve már. Koszorúnk egy levelét veszíti, A szél épen engemet röpít ki... Cimborák, ez a bucsúpohár!