Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 3-4. sz.

Kulturális figyelő

Az áttekintés tehát nagyon széles. Fontos is, hogy az legyen. Ez lesz az a könyv, amiből a szociológus hallgatók következő generációi fogják megtanulni a szakma alapjait, hogy aztán részletező kurzusokon alaposabban is el­sajátíthassák a speciálisabb szakismereteiket. Andorka Rudolf könyve mindenekelőtt ar­ra hívja fel a figyelmet, hogy a társadalom legfontosabb jelenségeit szükséges és lehetsé­ges szaktudományos eszközökkel vizsgálni. A szerző alapvető fontosságúnak tekinti azt is, hogy, hogy elméleti megállapításaink mindig ellenőrizhetők legyenek, össze lehessen vetni őket az empirikus tapasztalatokkal, és fordít­va: tegyünk kísérletet arra, hogy szétszórt tényszerű tapasztalatainkat elméletileg is egységes keretbe rendezve próbáljunk ma­gyarázatokat találni különféle társadalmi je­lenségekre. Törekszik arra is, hogy az érdeklődő a lehető legteljesebb áttekintést kapja a szocio­lógia eredményeiről. Ehhez nem egyszerűen arra van szükség, hogy a szerzőnek széles műveltsége, páratlan szakirodalmi olvasott­sága legyen, hanem egy ennél lényegesen fon­tosabb emberi tulajdonsággal is rendelkeznie kell: nagyfokú toleranciával. Andorka Rudolf azok közé a magyar társadalomtudósok közé tartozott, akik valóban hidat tudtak teremte­ni a magyar és a nemzetközi tudomány kö­zött. Számos nemzetközi tudományos szerve­zetben viselt tisztségeket, amióta lehetővé vált számára, azóta sokat utazott, nemzetközi konferenciákon adott elő. Talán ő volt az a magyar társadalomtudós, aki a nyugati tár­sadalomtudományi irodalom legszorgalma­sabb recenzense volt. Aligha kétséges, hogy ennek köszönhető az a tág horizont, amivel a nemzetközi irodalomra tekint. De Andorka Rudolf toleráns ember is volt. Türelmesen igyekezett megérteni mások ál­láspontját és megértetni a saját véleményét másokkal. Erre a képességre nagy szükség van egy szaktudományos kézikönyv megírá­sához. Hiányában aligha lehetne teljességre, A kereszténység agóniája Miguel de Unamuno, Kossuth Kiadó, Buda­pest, 1997. Fordította: Scholz László. az egymástól eltérő irányzatok egyenrangú ismertetésére törekedni. Andorka Rudolf sokat tanított az elmúlt két évtizedben. Előadott a legkülönbözőbb összetételű hallgatóság előtt. Zömmel a felső­oktatásban tanított, közgazdász hallgatókat, tanárképzősöket, teológusokat. Tudta, mi­lyen elvárásoknak kell egy ilyen tankönyvnek megfelelnie. Minden bizonnyal ennek köszön­hető, hogy a „Bevezetés a szociológiába" pon­tosan olyan praktikusan szerkesztett könyv, mint a nyugat-európai egyetemeken tanított szociológia kézikönyvek. Minden érdemi feje­zet fogalomismertetést, elméletek és empiri­kus tapasztalatok leírását, nemzetközi és ha­zai trendek összefoglalását, társadalompolitikai következtetéseket tartalmaz. Ez talán meglepő lehet, hiszen a kéziköny­vek, tankönyvek általában igyekeznek telje­sen elfogulatlan álláspontot, kiegyensúlyo­zott ismeretanyagot átadni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy akarva vagy akaratlanul ne közvetítenének az olvasók számára sajátsá­gos értékeket. Ezért tanulságos az a hozzáál­lás, amit a társadalomtudományi vizsgálatok objektivitásáról, illetve a társadalomtudós ér­tékeiről mond ebben a könyvben Andorka Ru­dolf. Mint azt hangsúlyozza, a szociológusnak törekednie kell az objektivitásra, az elemzés elfogulatlanságára. Tisztában kell azonban lennie azzal, hogy munkásságát saját társa­dalmi helyzete és politikai állásfoglalása is befolyásolja. Ezért aztán törekednie kell arra, hogy értékeit világosan megfogalmazza mindazokban az esetekben, amikor a tények közlésén túl saját véleménye is mondanivaló­ja részévé válik. És itt jutottunk vissza a Credo 1-2. számában közölt íráshoz. Andorka Rudolf a szolidaritás és a humánum oldalán állt magánéletében és tudományos munkás­sága során egyaránt. A szaktudományos ala­posság és empíria tisztelete mellett ez az e­lőbbiekkel teljességgel egyenrangú harmadik pillér az, ami életművét és annak legfonto­sabb összefoglalóját, a „Bevezetést" jellemzi. Tóth István György Unamuno 1924-ben írott könyve ez év első felében jelent meg magyarul. A magyarorszá­gi kiadást a Magyarországi Spanyol Nagykő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom