Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 3-4. sz.

Hamvas Béla és Újszászy Kálmán

Hamvas Béla és Újszászy Kálmán Újszászy Kálmán levele Hafenscher Károlynak Újszászy Kálmán sárospataki református professzor, falukutató 1949-ben levelet írt Gettysburgbe (USA) Hafenscher Károlynak, a Lutheron Theological Seminary ösztöndíjas hallgatójának. A száz évvel ezelőtt született professzor - akinek szobrát ez év szeptemberében leplezték le a sárospataki kollégium kertjében - ebben a levelében Hamvas Béláról ír, akinek szintén századik születésnapjára emlékezünk. (Szerk.) (...) „Rátérve arra, ami érdekli, mindjárt azzal kezdem, hogy Hamvas Bélát én igenis filozófusnak tartom s nem varázslónak, sarlatánnak, zsonglőrnek stb. (ezek idézetek leveléből). Különösen akkor van igazam, ha filozófia és Gedankendichtung nem zárják ki egymást, esetleg éppen egybe esnek. Hogy jobban megértse, mire célzok, felsorolok egy sor nevet, akik nélkül Hamvas rejtély, de akikkel együtt, ha nem is világos, de a nevek mindegyikével általában, némelyikével pedig különösen rokon képlet: Platón, Plotinos, Stoa, Kant, Kierkegaard, Baader, Nietzsche, Spengler, Keyserling, Frobenius, Kerényi, Berdjajev, Merezskovszkij, Jaspers stb., főleg a hindu filozófiát és a keresztény, meg hellenisztikus misztikát értve a stb. alatt. Az említettek között a legtöbb az úgynevezett vagy úgyvélt filozófia medrének a szélén helyezkedik el. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a víz sodra néha és némely helyen nem éppen a meder szélén, a part közelében volna! Ilyenkor éppen a középen áramlik csendesen, nyugodtan a víz. Szóval Hamvas egymagában, pláne magyar földön meghökkentő', de egy összefüggésbe, a rokonai közé beállítva, természetes jelenség. Nincs is olyan egyedül egyébként a magyar glóbuszon sem. Más is van, aki szinte olyan sokat olvasott és nagyjából vagy sokszor ugyanabban az irányban, mint ő, tehát hasonlóképpen írt. Például Németh László több írása erősen rokon az övével, bár nem élezi ki az egyes gondolatsorokat annyira, mint ő és annyira függetlenül minden gondolatsort külön-külön, mint ő. Ez az utóbbi az oka annak, hogy egész mondanivalója nehezen vagy egyáltalában nem foglalható össze egy rendszerbe. Ezért tűnik fel zsonglőrnek, ezért nem egy olyan biztos képlet, mint bármely úgynevezett filozófus. Ezért csak a helyét lehet látni, s nem a mondanivalóját, mint egészt rögzíteni. A folyóhasonlatot említem újra. Hamvasban mintha minden mozgásban volna, sokszor mintha éppen örvénylő mozgásban. Az egyiknek a másikhoz (t. i. örvényhez) látszólag nem sok köze van, de egymagában is elegendő' mindegyik, hogy abba a mélybe vonzzon, amelyben az említett nevek világa (nagy általánosságban) az úr.