Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 3-4. sz.

Tomka Miklós: A mai magyar kereszténység két stílusa

tálja, hogy az igazság és az erkölcs felé sok út vezet. Élettapasztalatának kulcseleme a relativitás. Számára nem egy egyetlen és kizárólagos modell érvényesülése a „normális", hanem éppen ellenkezőleg az egymással versengő kísérletek sokasága. Ha boldogulni akar, alkalmazkodnia kell másokhoz. Minduntalan bizonyítania kell, hogy senkinek sem ellensége. Alkalmasint össze keU fognia másokkal. Ha nem akar reménytelenül elszigetelődni, akkor meg kell tanulnia mások gondolkodásmódját. Vak lenne, ha eközben nem venné észre, hogy mások is képviselnek értékeket. S a gyakorlatban is újra és újra be kell mutatnia saját hasznosságát és az őt mozgató meggyőződések és hitek értelmes voltát. Ha mindennek a követelménynek megfelel, a világ befogadja: egynek a plurális társadalom sok egyéb csoportja és álláspontja közepette. Az általános versenyfutásban semmilyen kivételes előnyre nem számíthat. A legelőnyösebb helyzetet a mindenkire egyaránt érvényes egyenlőségtől remélheti. A felnőtt társadalom 50 évnél fiatalabb felében a gyakorló keresztények kisebbségi helyzetben vannak. Ez a háború utáni kor nemzedéke. Ennek már nincsen személyes tapasztalata a „keresztény társadalomiról. Vallásról és egyházról legfeljebb töredékes ismeretei vannak. Világnézetét a szociaksta-kommunista indoktrináció alakította. Ebben a korosztályban falun háromszor annyian vannak a nem hívők, mint a gyakorló keresztények, városon nyolcszor (!) annyian. Gyakorlatilag nincs választásuk: párbeszédet kell folytatniuk nem hívőkkel és másként gondolkodókkal. Ez még akkor is kikerülhetetlen, ha eközben egyesek az elzárkózásuk bástyáit építgetik. A modernebb viszonyok között élő, fiatalabb és városi keresztények alaphelyzete a kisebbségi lét. Arra azonban nincsenek felkészülve. S nehezen kísérleteznek vele. Ebben nem csak ők a hibásak. Kisebbségi magatartásuk egyházon belül meg nem értés és kritika tárgya. Kívülről nézve pedig a nem hívőkkel, s bármi egyéb keresztény és nem keresztény csoporttal és pozícióval való párbeszédre való készségük hitelességét folyamatosan megkérdőjelezi a keresztény többség viselkedése. A gyakorló vallásos magatartás sajátos (és jóformán marginális) társadalmi helyzetét úgy is szemléltethetjük, hogy összehasonlítjuk egymással a felnőtt népesség

10 és a rendszeres templombajárók életkori és lakóhelyi megoszlását. Afelnőtt népesség több mint fele, a rendszeresen gyakorló vallásosaknak csak két ötöde városi. Afelnőtt népesség ugyancsak több, mint fele, a gyakorló vallásosaknak csupán kevesebb, mint egy harmada ötven évnél fiatalabb. Ez azt jelenti, hogy az egyházak társadalmi-demográfiai helyzete jelentős mértékben eltér a társadalom egészétől (s persze még inkább a nem vallásos emberekétől). Az egyházakon belül egy idős és falusi nagy többség áll szemben egy fiatalabb és városi kisebbséggel (2. tábla). 2. tábla A felnőtt népesség és a gyakorló vallásos népesség megoszlása lakóhely és életkor szerint (százalékban) Életkor LakóFelnőtt Gyakorló (év) hely népesség vallásosak 50 és több falu 20,0 39,5 50 és több város 25,5 31,1 18-49 falu 23,4 17,2 18-49 város 31,1 12,2 Összesen 100,0 100,0