Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 3-4. sz.

Scholz László: Reggeli fohász Misztérium (versek)

levelét: Áldott az Isten, és maga is vigaszra szorultan, így tud mégis vigasztalni másokat. Veszteségek érnek, egészségünk romlik, szeretteink mennek el mellőlünk minden élők útján. Világ szerinti vesztesekként, Krisztussal mégis győztesek lehetünk, az ő népe, ecclesia triumphans, győztes gyülekezet. Bajokon győztes. Gonosz, rossz indulatokon győztes. Kicsinyességen és kicsinyhitűségen győztes. Halálon győztes. Ezt a győzelmet kínálja Krisztus a szenvedéseiben részesülőknek. Krisztus részestársaivá kell lennünk így is, hogy egykor elnyerhessük az örök élet koronáját. Nem középkori szerzetesi misztika ez, de mai, ezredvégi valóság. Egy amszterdami telefonos lelkigondozó írta a vigasztalásról: Vigasz nélkül nem tudunk élni. Vigaszt találni azonban nem lehet alkoholban, kábítószerben, altatókban, melyek ideig-óráig feledtetik ugyan a gondot, hogy azután egy még mélyebb és sötétebb verembe taszítsanak. A vigasztalás elsősorban nem szavakat jelent. Inkább olyan, akár egy finom kenőcs a fájdalmas sebre, mint egy váratlanul felbukkanó oázis a kietlen sivatagban. Újra hinni tudunk az életben. Kedves az ézsaiási kép: ahogyan az anya vigasztalja gyermekét, úgy vigasztalja övéit az Isten. Jézus Istene is ez a vigasztaló Isten. Egymást bántó, a magunk nyomorúságától is szenvedő emberek: van e nekünk ilyen vigasztaló Istenünk? Váratlanul felbukkanó oázis egy kietlen sivatagban... Hányszor felüdített! Tudjuk hát kimondani Pál apostollal: oldott az Isten, a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket." SCHOLZ LÁSZLÓ Reggeli fohász Messzebbre kell már néznem, messzire. Számban örökkévalóság íze. S épp mert tudom, a Teljesség amott, Itt nem kérek - csak egynapra-valót. Misztérium Hogy sorsunkban mi igazán világos? Világos egy csupán - a rejtelem. Több fény homályosul, mind-mind leáldoz, Egy lobog végig: Titok járt velem.