Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 3-4. sz.

Glatz Ferenc: Félbeszakadt beszélgetés (Andorka Rudolf temetésén elhangzott beszéd)

GLATZ FERENC Félbeszakadt beszélgetések Meghalt Andorka Rudolf. Tisztelt Gyászoló család, kedves barátok, tisztelőik, tanítványok. Engedjék meg, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnökeként búcsúzzam a szeretett professzortól, az akadémikus-társtól, a tudománypolitikustól. Tisztemből eredően jutok itt most szóhoz. El kellene mondanom, ahogy szokás, hogy a Professzor Úr 1931-ben született, tehát fiatalon halt meg, hol nevelkedett, hogyan végezte iskoláit, erős, közismert hányattatásokkal. Hogyan kezdte az 1960-as években tudományos munkásságát a Statisztikai Hivatal Demográfiai Intézetében, folytatva a Közgazdaságtudományi Egyetemen, ahol a szovjet rendszer belső eresztékeinek lazulása idején tanszékvezető egyetemi tanárrá emelkedhetett, majd az Akadémia tagjává. Előszámlálnom kellene, tisztelt gyászolók, a nemzetközi konferenciák, tudományos közlemények, befejezett vagy befejezetlen tematikák sorát. És számlálnom, hogy milyen szolgálatokat tett a hazai rendszerváltásnak, a magyar társadalomnak, mint a legnehezebb években a Közgazdaságtudományi Egyetem rektora, majd a legnagyobb magyar tudományos közalapítvány, az OTKA elnöke. Milyen bölcs, kiegyensúlyozó, szakmát-tudományt őrző szerepet játszott az akadémia belső életében, elődöm oldalán, és segítette az új elnököt, engem is, első esztendejében. Őszintén, barátian, a köz javát, nem személyes érdekeket tartva szem előtt. Csak hálával szólhatok arról a segítségről, amit O adott az Akadémia két elnökének, csak elismeréssel szólhatok arról, amit mint a kormány legmagasabb tudományos tanácsadó testületének, a Tudománypolitikai Kollégiumnak tagja tett. Engedjék meg, hogy most mégsem csak mint az Akadémia elnöke szóljak itt a ravatalnál. Inkább, mint Andorka Rudolf beszélgetőtársainak egyike. Akik folytonos beszélgetőtársak lettünk. Választásom másnapján felkeresett. „Későn találkoztunk, de szeretném, ha jobban megismernénk egymást". - mondotta. Kezdjünk beszélgeti - így 0. S kezdtünk. Mindenről. Aköz dolgairól, az ügyekről. Legkevesebbet a személyünkről. S most, hogy itt ülök, s igyekszem a grafitceruzával mondatokba rajzolni annak az embernek képét, akit e későn kelt barátságból elvesztettem, most mégis a személyes benyomásokat igyekszem feleleveníteni. Az Andorka-jelenséget. A mindenkiben tiszteletet kiváltó embert. Kedves Rudi, a beszélgetések most félbeszakadnak. Visszavonhatatlanul. Engedd meg, hogy néhány percre egyoldalúan folytassam azokat. Hát elmentél. El e földi világból. így beszélünk halálodról. Beszélünk a földi és földön túli világról. Ahogy Te. Emlékszem, mondottad: aki hisz a transzcendentális világban, az könnyebben viseli el a földi élet viszontagságait. Erről szólva utaltál