Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 3-4. sz.

Tarbay Ede: Ikarusz (vers)

hogy egy valamikor nehezen kiharcolt hitbéli bizonyosság néhány nemzedékkel később hogyan tekinthető' magától értetődőnek, hogyan banalizálható. A 15. vers második feléből nem lehet semmi biztosat megállapítani, mivel Luther fordítása csak sejtéseken alapul. Az eredeti szöveg a számunkra fennmaradt kéziratokban sajnos annyira megromlott, hogy már nincsen mód az egyértelmű fordításra. Ezzel szemben a 73. zsoltár még egyszer foglalkozik Jób kérdésével, ha felületesebben és rövidebben is. A vége felé olvasható (25-26 versek) kijelentések visszafogottabbak, de egyidejűleg bizakodóbbak is. Azt mindenesetre elárulják, hogy Izrael hite erős hit volt, anélkül, hogy választ adott volna a jámbor kíváncsiság által nálunk oly gyakorta fölvetett kérdésre, hogy mi jöhet a halál után, elég erős ahhoz, hogy még a halálban is „szívem kősziklája és örökségem" névvel illesse az istent, akinek a közelsége fontosabb, mint az „égre és földre" vonatkozó összes kérdés megválaszolása. Kinek ne kellene tisztelettudóan megemelnie a kalapját annak az eleven hitnek önmegtartóztató szerénysége előtt, ami a megholtak sorsára vonatkozó mítoszok és legendák burjánzása közepette is megőrizte a hitelét? Eisenbarth Krisztina fordítása TARBAY EDE Ikarusz Azok a szárnyak... Viasz, madártoll. Szabadítói az apának. Makacs fiú. Az égbe gázol. Hiába volt a szó. A nap, ha támad, bukás. A tenger nyílik, összezárul. Kit megaláz a vénember-ukáz, belőlem, és mégis rám hull. Egy név marad, s a tenger száraz öble, a rácsa alatt parázs, s tanulság mindörökre: a szárnytalannal szálló zuhanás. 1996