Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 3-4. sz.
Tomka Miklós: A mai magyar kereszténység két stílusa
TOMKA MIKLÓS A mai magyar kereszténység két stílusa 1 A rendszerváltás környékén a közvéleményben egy furcsa jelenség mutatkozott. Az egyházak társadalmi presztízse ugrásszerűen megnó'tt, megelőzve minden egyéb társadalmi intézményét 2 . 1992-1993 után viszont ez a presztízs látványosan visszaesett 3 . Mindkét jelenség meglepetést okozott és sokféle találgatásokra adott okot. Aztán kiderült, hogy a szomszédos országokban hasonló dolgok történtek 4 . És megszületett a „helyettesítés-tézis", ami szerint az általános politikai hitelvesztés pillanataiban a közvélemény az egyházakra ruházott számos olyan funkciót, amelyben eredendően más társadalmi intézmények lettek volna illetékesek 5 . Átmenetileg mintegy „helyettesként" képviselték az erkölcsöt, a jogszerűséget és a jobb jövőbe vetett reményt. Konkrét gazdasági vagy társadalompolitikai megoldásokra ellenben természetesen alkalmatlanok voltak. Később, amikor a rend viszonylagos helyreállta szükségtelenné tette ezt a „helyettesítést", az egyházak presztízse is visszaesett (ámbátor sok társadalmi intézményét még így is meghaladja.) Ugyanebben az időszakban kikerülhetetlenné vált az egyházak nyilvános és formális jogi és társadalmi tudomásul vétele. Ez számtalan gyakorlati probléma megoldását tette szükségessé. Köztudott, hogy az állam és az egyház(ak), valamint a társadalom és az egyház(ak) viszonyának rendezése máig sem fejeződött be. Afeladat megoldatlanságáért részben az a civil környezet felelős, amely tegnap még ki akarta zárni az egyházakat a nyilvánosságból és ma is nehezen barátkozik azzal a ténnyel, hogy az egyházak a közélet szereplői. (Ez most nem témánk.) Másik részben azonban az egyházak maguk is nehezen birkóznak a modern társadalom plurális szerkezetével. Az egyház(ak)on belül is szemben áll egymással a múltban gyökerező és a jövőbbe mutató szemlélet. Valamivel pontosabban úgy is fogalmazhatunk, hogy a - "történelmi", nagy - egyházakon belül kétféle társadalmi-kulturális valóság létezik egymás mellett. A kétféle talajról aztán nagyon különböző elképzelések születnek az egyház kívánatos és lehetséges társadalmi szerepéről. Nem felesleges vizsgálat tárgyává tenni, hogy mi jellemzi a kétféle pozíciót. S feltétlenül szükséges annak a végiggondolása, hogy mi tartja fenn és szüli újra őket. 6 A kétféle társadalmi helyzetet és kulturális magatartást, nagyon leegyszerűsítve, mint a „premodern" és mint a legújabb korra jellemző típust lehet meghatározni. Hogy ezek miben állnak, az két szempont szerint, két tételben foglalható össze. Az első osztályozási ismérv a társadalmi kapcsolatok szerveződésével kapcsolatos, a második azzal, hogy hogyan látja és kezeli a világot a korábbi korok embere és a modern társadalom gyermeke. (1) Akorábbi alaphelyzet: a belső összhangot képviselő, áttekinthető, változatlan, s mindezek következtében a hozzá tartozók életvitelét erőteljesen meghatározó
