Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 3-4. sz.

Béres Tamás: Luther és Erasmus vitája Luther szolga akaratról szóló művében

hangvételben ír Lutherrel és munkájával kapcsolatban. Megegyezésre természetesen nem jutottak. Vitájuk alapvetően teológiai, a filozófia determinizmus-indeterminizmus vagy libertarianizmus fogalompárjába nem helyezhető el, hiszen (elsősorban) Luther kiemelte a kérdést az antropológia köréből és a mindenható Istenre tartozó dolgok körében helyezte el. A humanizmus-reformáció korának nagy vitája több késői értékelő szerint is eleve megoldhatatlan, mert a felek kezdettől fogva „elbeszéltek egymás füle mellett". Figyelemre méltó ebben az összefüggésben Heinz Scheible megállapítása az örök-békítő Melanchthon szerepére vonatkozóan. Scheible

8 utal Melanchthon Unterricht der Visitatoren című, 1528-ból származó írására, amelynek tartalmát Luther egy hozzá írott előszóval hitelesítette. Könyve egyik fejezetében a Praeceptor erasmusi értelemben ír az akarat szabadságáról, és ezt Luther sohasem kifogásolta. Igaz, jó tanítványként egy „másrészt" szócska után Philipp magister már a lutheri értelemben folytatja, és ezzel a „dialektikával" az akarat szabadságának kérdését „megszüntette". Irodalom 1 Luther, M.: A szolgai akarat, Berzsenyi Dániel Ev. Líceum, Sopron, 1996. 2 Johan Huizinga: Erasmus; Európa Könyvkiadó, Budapest, 1995; 333. o. 3 V. ö.: Zweig, Stefan: Rotterdami Erasmus diadala és tragédiája, Holnap Kiadó, 1993., 94. o. kk. 4 A négy fejezetből álló mű utolsó fejezete magyarul is olvasható a Reneszánsz etikai antológia-ban; Gondolat, Budapest, 1984. 5 Ez az irat „Assertio omnium articulorum M. Lutheri per Bullám Leonis X. novissimam damnatorum" címen, 1520. november 29-i válasza volt Luthernek X. Leó pápa ugyanezen év június 15-én kelt kiátkozó bullájában foglalt indoklás-sorra. Az említett részlet a bulla 36. tételére vonatkozik, amelyben a pápa azt az álláspontot ítéli el, amelyet Luther 1518. tavaszán a Heidelbergi Disputa 13. téziseként írt le a szabad akaratról. 6 Az emberi szabad akaratot úgy jellemzi, mint amely a kegyelem előtt „csak névleges" dolog („res de solo titulo"), pusztán függelék, vagy tartalom nélküli cím, és amely ha önmagát adja („facit, quod in se est") halálos bűnt követ el. 7 Hyperaspistes diatribe adversus servum arbitrium Martini Lutheri címen. Németül olvasható például Ph. Reclam jun. Leipzig, 1986. kiadásban. A „Hyperaspistes" Erasmushoz illő szellemességgel megalkotott szójáték: hyper=fölé, fölött, aspis=pajzs, ezzel E. mintegy védőpajzsot tart Diatribéje fölé. Az áspis ugyanakkor „áspiskígyót", vagyis egy viperafajt is jelent, ezzel utal arra, hogy Luther őt egy alkalommal viperának nevezte. 8 Scheible, H.: Melanchthon. Eine Biographie, München, Beck, 1997. 153. o.