Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 3-4. sz.

Borzsák István: Melanchthon születésének ötszázadik évfordulójára

Melanchthon görög nyelvtana (Institutiones grammaticae Graecae) száz év alatt majdnem félszáz kiadást ért meg, majd többszörösen átdolgozott formában a múlt század elejéig közkézen forgott. Hatásának felméréséhez magyarországi utókorának felderítése is hozzátartozik. A Wittenberget megjárt Károlyi Péter görög nyelvtana (kinyomtatója, Heltai Gáspár is wittenbergi diák volt) az előszóban a grammatika melanchthoni apológiáját visszhangozza: „Vegyük tudomásul, hogy grammatika nélkül senki sem lehet meg az egyházi tudományban vagy a filozófiában." Világtörténeti jelentőségűnek mondhatjuk a Praeceptor latin nyelvtanát is: közel száz kiadásban látott napvilágot az is 1525-től. A magyar kutatás feladata volna e tankönyv hazai utókorának feldolgozása (a németországi kiadások számbavételének mintájára: CR XX: 339.). Itt érjük be azzal, hogy Sylvester Jánosnak Melanchthon hatása alatt szerkesztett„Grammatica Hungarolatina"-]ára. (1539), a szintén Melanchthon-tanítvány Molnár Gergely „Elementa grammaticae Latinae"-}ára (1556), és ezeknek a hazai iskolákban századokon át öröklődő újabb és újabb változataira utalunk. A Molnár Gergely-féle grammatika rövidített kiadása még 1829-ben is megjelent Debrecenben; Jókai „Mire megvénülünk"-jének pozsonyi nebulója még a múlt század harmincas éveiben is ennek nyelvtani szabályait szajkózta. De a nyomtatott könyveknél közvetlenebb és bizonyára még hathatósabb volt Melanchthon eleven hatása. Azoknak a magyarországi diákoknak a száma, akik a 16. században Wittenbergben jártak, 1200-ra tehető, ezek szerint 1560-ig mintegy félezren hallgathatták a nagy Praeceptort. Nemcsak a „pannóniai" (valójában bécsi) Wolfgang Schriver írhatta lelkendezve a még fiatal mesterről (1523-ban): „Frequenter audio Philippum. Deum immortalem, quanto hominem ingenio quamque divino pectore praeditum...!". („Gyakorta hallgatom Philippust. A halhatatlan Istenre mondom: micsoda isteni tehetséggel és elmével megáldott férfi!") A magyar diákok fogyatékos német tudása miatt ez az „isteni tehetséggel megáldott" tanító köztudomásúlag vállalta, hogy ünnepnapokon latinul magyarázza el nekik az illető napra rendelt bibliai textust (CR XXIV. p. XXLX. sq.). Ezek a bibliamagyarázatok óriási hatással voltak a hallgatóságra, és ez a hatás a Wittenbergből hazatérő tanárok és papok egész munkásságában megmutatkozott. És ha nem kerülhetett is mindenki olyan családias viszonyba a mesterrel, mint Dévai Bíró Mátyás, Stockei Lénárd vagy Gyulai Torda Zsigmond, annyi bizonyos, hogy sokan - rengetegen - kaptak tőle egész életükre szóló indítást. Közvetve még mi, a 20. század peregrinus diákjai is. Születésének ötszázadik évfordulóján hálás tisztelettel és köszönettel emlékezünk Reá.