Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 3-4. sz.

Andorka Rudolf: Az igazságosság elmélete

ANDORKA RUDOLF Az igazságosság elmélete Nem hiszem, hogy túlzás azt állítanom, hogy John Rawls amerikai politikai filozófus 25 évvel ezelőtt megjelent könyve az igazságosság elméletéről a 20. század második felének legnagyobb hatású műve és egyben a liberális politikai filozófia „főáramának" legnagyobb igényű összefoglalása. (Rawls, John: Az igazságosság elmélete. Budapest, Osiris, 1997.) Bár megjelenése óta a kifejtett „igazságos társadalom" elméletének sokféle pozitív és bíráló értékelését olvastam és hallottam a legkülönbözőbb irányzatokhoz tartozó társadalomfilozófusoktól, magát Rawlst pedig a szociáldemokráciától a tiszta klasszikus liberalizmusig többféle irányzathoz szokták sorolni, úgy gondolom, hogy a mai amerikai liberális gondolkodás tipikus képviselőjét láthatjuk benne. Itt magyarázatképpen azonnal hozzá kell tenni, hogy az, amit Amerikában liberalizmusnak neveznek, közelebb áll a szociáldemokrata gondolkodáshoz, mint az, amit Európában liberalizmusnak szoktak tekinteni, továbbá azt is, hogy az amerikai liberalizmusnak magának is sok változata van, a jóléti szolgáltatásokat és az állam gazdaságpolitikai szerepét pozitívan értékelő Roosewelt féle New Deal a jóléti politikát kifejezetten ellenző, Hayek által radikális liberalizmusnak nevezett irányzatig. A magyar közvéleményben elterjedtnek látom azt a téves nézetet, amely ezt az utóbbi radikális liberalizmust tekinti a tipikus amerikai liberalizmusnak, mivel annak alkotásai közül sokkal több jelent meg magyar fordításban, és a magyar liberális politikai filozófia erre a radikális liberalizmusra hivatkozik mint a külföldi mintára. Már maga a könyv kérdésfelvetése is jelzi, hogy Rawls nem a radikálisok közé tartozik. Azt a klasszikus liberális kérdést boncolgatja ugyanis, hogy milyen a jó társadalom, hogyan lehet a társadalmat úgy berendezni, hogy a tagjai számára a legtöbb jót nyújtsa. A radikális liberalizmushoz közelálló, részben abból született posztmodern filozófia ugyanis hajlamos odáig elmenni, hogy nem lehet „igaz" és „nem-igaz", Jó" és „rossz" között különbséget tenni, ezért valójában nincs értelme azon gondolkozni, hogyan lehet a társadalmat Jól" berendezni. Keresztény meggyőződésű emberekhez nyilvánvalóan sokkal közelebb áll a klasszikus liberalizmus, mert a zsidó-keresztény vallás nagyon világosan állást foglal amellett, hogy milyen a jó (vagy viszonylag jobb) és milyen a rossz (vagy viszonylag rosszabb) társadalmi berendezkedés. A vallásos zsidó és keresztény számára egy pillanatig sem kétséges, hogy az a társadalom, ahol a politikai hatalom nem foszthatja meg az állampolgárt önkényesen a szabadságától, nem kínozhatja, nem ítélheti börtönbüntetésre, nem ölheti meg pusztán azért, mert politikai nézetei eltérnek a hatalmon lévők nézeteitől, jobb, mint ahol mindez megtörténhet. Hasonlóképpen jobbnak kell hogy tartsa azt a társadalmat, ahol mindenki tisztességesen meg tud élni, senki sem kénytelen nyo-