Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 1-2. sz.

Fabiny Tamás: Isten bárányai

magamban, amikor a főút mentén kiterítve láttam egy vérző bárányt Egy kíméletlen teherautó gázolta halálra. Vagy egy suhanó sportkocsi. Esetleg egy Trabant. A gyilkosok változnak - az áldozat ugyanaz. A szelíd és engedelmes. Az áldozati bárány. „Üvegmögötti csöndben lemosdanak a mészároslegények, de ami történt, valahogy mégse tud végetérni" - írja Passió című versében Pilinszky János A „vágóhíd vagy vesztőhely" kérdését más, Jézus szenvedését megidéző versében felteszi. A nagypénteki dráma nem véletlenül hívja elő benne ezt a képet. Ugyanő az égi bárányról is ír. (Az égi bárány a már megdicsőült Urat jelenti, aki egyedül méltó a titkok feltárására: Jel 5,6.) A bárány az, ki nem fél közülünk, egyedül ő, a bárány, kit megöltek. Végigkocog az üvegtengeren és trónra száll. És megnyitja a könyvet. Míg Pilinszkynél kocog, Komis Mihálynál baktat a bárány: Heródes király országában hasad a hajnal, fényes nap jön, Heródes király országában bárány baktat le az égből. Jézus: születésétől haláláig bárány volt. Heródestől Pilátusig és Betlehemtől a Golgotáig. Nagypéntek: a vágóhíd csöndje. A bárány halála. Lemosdanak a mészároslegények, de ami történt, valahogy mégse tud végetérni. A szenvedés folytatódik azoknak a sorsában, akiknek szakállát tépték, akiket oroszlánok és medvék elé vetettek gladiátorviadalon, akiket ítélet nélkül hurcoltak el koncentrációs táborokba és Gulagokra, akiket gázkamrába löktek és deportáltak, akiknek padlásáról az utolsó szem búzát is lesöpörték, akiket nyelvükben és nemzetiségükben, hitükben és emberségükben aláztak meg. Akiket bosnyák lányként, szerb asszonyként vagy horvát apácaként megerőszakoltak, akiket elhallgattattak. Velük hallgat a bárány is. Nemcsak keresztény, hanem egyetemesen megszentelt jelkép a bárány. Missa Solemnis című versében Szilágyi Domokos egy vietnami buddhista szerzetes tiltakozó önégetésében is Isten bárányának szenvedését látja: Agnus Dei. Isten báránya. Nem názáreti, saigoni csupán. Narancsvörös lepelben, kopaszon. Nem kereszttel, csak benzinnel leöntve. Gyufa sercen. Halál ellen halál. (...) Isten Báránya hallgat, narancsvörös lepelben, hallgatagon hal, csak a láng üvölt, a tüzes nyelvek üvöltenek, sokszoros tüzes nyelvek, minden nyelven beszélők. Missa solemnis. Üvölt a kórus, dobhártyám belereped, valószínűtlen-kék az ég, ennél már csak a föld valószínűtlenebb...