Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 1-2. sz.

Scholz László: Korunk képernyője Századvégi közéletünkről (versek)

keltetései részben talán hibásak voltak, de elutasítják azt, hogy ezek gyökerét Niebuhr magában a barthi teológiában keresi. Ugyanebben a lapszámban Niebuhr is lehetőséget kapott a viszontválaszra. Ebben egyebek mellett leszögezi: „Nem azért kritizáltam Barthot, mert nem tanácsolt forradalmat Magyarországon nyolc évvel ezelőtt vagy most. Hanem azért kritizáltam, mert túl magabiztos viselkedést vett fel a kommunista párttal kapcsolatban, különösen Magyarországon". Barth hibájául rója fel, hogy ő, aki a náciellenes mozgalom egyik inspirálója volt, a kommunista elnyomással kapcsolatban ezzel ellentétes magatartást tanúsított, s az európai semlegességet szorgalmazta. Ez a semlegesség pedig a gyakorlatban közönyösséget jelentett, amelynek nyomán Magyarország magára maradt, kiszolgáltatva a Szovjetunió kíméletlen hódításának. Sahin Beáta fordítása nyomán összefoglalta a szerk. SCHOLZ LÁSZLÓ Korunk képernyője Riasztót láttat. Színfenségest Csupán elvétve s nem szégyellve, hogy A Szép igénye bennünk egyre fogy, A Rút viszont új rémtettekre ébreszt. Századvégi közéletünkről Szeretnék végre meg-nem-botránkozni, Olyanra lelni, aki nem súsárol, Szűz patyolatra, mi nem szennyes holmi Kiszökni innen Antimennyországból!