Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 1-2. sz.

Andorka Rudolf: Szociológia - a szegények oldalán álló tudomány

ANDORRA RUDOLF Szociológia - a szegények oldalán álló tudomány Történeti visszatekintés A szociológusok túlnyomó része a tudomány megszületése óta küszködik két alternatíva között: a tudományos tárgyilagosságot tekintse-e tevékenysége legfőbb céljának, kritériumának vagy álljon ki határozottan az általa vizsgált társadalom szegényeinek és elnyomottainak az oldalán, próbáljon az ő sorsukon segíteni. Max Weber a századforduló körül nagyon határozottan fogalmazta meg az objektivitás vagy tárgyilagosság követelményét. Azt szeremé - mondta -, ha tudományos eredményeit katolikusok és szabadkőművesek egyformán használni tudnák. Ugyanakkor a Vilmos-császári Németország helyén demokratikusabb és polgáribb társadalmat szeretett volna látni, és élete folyamán több alkalommal közel állt ahhoz, hogy aktív politikai szerepet vállaljon. Másrészt a szociológia a 19. század közepén azon felismerés alapján született meg, hogy a kapitalista gazdaság sok súlyos ellentmondást hoz létre a társadalomban, nagy tömegeket szegénységben tart, a nagyvárosokban nyomornegyedek alakulnak ki, elterjednek a lelki problémák és a deviáns viselkedések, mint az öngyilkosság, az alkoholizmus, a bűnözés. Továbbá a demokrácia formális szabályainak megtartása esetén is a társadalom jelentős részének semmilyen hatalma nincs, ki van szolgáltatva a nagyhatalmú eliteknek. Még súlyosabb volt a hatalomnak való kiszolgáltatottság a 20. században az európai diktatúrákban. Emlékeztetni kell arra, hogy nem kézenfekvő, hogy a társadalomtudományok a szegények oldalán állnak. Adam Smith, a közgazdaságtudomány legfontosabb „alapító atyja" a szabad verseny előnyeinek bemutatásakor elhanyagolta azt, hogy ez a verseny a valóságban nagy jövedelem egyenlőtlenségeket hoz létre és hogy a szegények helyzete legalábbis súlyosan problematikus. Malthus, a demográfia egyik „alapító atyja" pedig egyenesen a szegényeket tette felelőssé a szegénységükért, mondván, hogy az alapvető ok az, hogy a szegény családok felelőtlen módon sok gyermeket hoznak a világra. Gerhard Lenski „Hatalom és privilégium" című angol nyelvű munkájában az emberi gondolkodásban, a társadalomtudományokban és azokon belül a szociológiában két ellentétes irányzatot különböztet meg. A társadalom harmonikus voltát hangsúlyozó irányzat arra helyezi a súlyt, hogy a társadalomban való kölcsönös együttműködés mindenki számára előnyöket hoz. A társadalomkritikai irányzat viszont rámutat, hogy a társadalomban szegénység, kizsákmányolás, elnyomás van és ezeknek megszüntetésére vagy legalább mérsékelésére törekszik. A társadalomtudomány előtti évszázadokban először talán az ószövetségi próféták voltak a kritikus álláspont képviselői, amikor a hatalmasokat és gazdagokat bírálták. A hatalmaskodást