Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 1-2. sz.
Reuss András: Az ismeretlen Melanchthon (1497-1560)
megkülönböztetés megadja az evangéliumnak is, a filozófiának is a súlyát, meg a helyét, de mélyen megsértette Erasmust. 21 Az 1527-ben kiadott, Kolossé levélhez írt kommentárjában a levél egyik versével (2, 8) kapcsolatban kifejti véleményét a filozófiáról. Nem veti el egészen, hanem a maga helyén Isten ajándékának tartja. Megállapítja, hogy a filozófia téved az istenismeret, a megigazulás és az ember természetes képességei dolgában. Egy másik verssel kapcsolatban (1, 15) pedig hosszasan foglalkozik az akaratszabadság kérdésével. Megállapítja, hogy a kérdés nem a külső dolgokban való választás szabadsága, hanem az emberi szabadság, a megigazulás és a megszentelődés vonatkozásában. Az utóbbira nézve tagadja az ember szabadságát, hiszen ez több, mint a külső dolgokban való döntés és cselekvés szabadsága. Ez csak a Tízparancsolat második kőtáblájára írt dolgokat jelenti. Az első tábla, az Istennel való viszony dolga azonban olyan döntés, amelyhez a Szentlélek szükséges. Az embernek a földi, külső dolgokban való szabadságát is befolyásolja az eredendő bűn és az ördög, tehát az ember a földi, polgári igazságot sem tudja teljesen megvalósítani. Nem lehet tehát azt mondani, hogy minden, ami történik. Isten akarata lenne. Luther nem tiltakozott Melanchthon fejtegetései ellen, hanem éppen e kommentár előszavában írta le a híres szavakat: „Én a sajátjaimnál sokkal jobban szeretem Fülöp magiszter ilyen könyveit, ezeket a nyilvánosság előtt is szívesebben látom akár latinul, akár németül. Én arra születtem, hogy banditákkal és ördögökkel kelljen harcolnom, s azokat leterítenem, ezért könyveim sokkal viharosabbak és harciasabbak. Nem tuskókat és fatörzseket kell irtanom, töviseket és bozótokat kivágnom, posványokat betöltenem, én goromba erdőirtó vagyok, akinek utat kell törnie és egyengetnie. Ezen viszont Fülöp mester szelíden és csendesen jár, épít és plántál, jókedvvel vet és öntöz, erre neki Isten gazdagon juttatta adományait." 22 Luther tehát a Kolossé levél kommentárjának fejtegetéseit, akár a filozófiáról, akár az akaratszabadságról, elfogadta, dicsérte. 23 Figyelemre méltó az a levelezés, amelyet Eobanos Hessusszal (1488-1540) a poétika és retorika erfurti professzorával folytatott, s amely meg is jelent, „A humanista tanulmányokról, amelyek a jövendő teológusok számára nagyon fontosak és nem hanyagolhatók el". 24 Lehet-e véletlen, hogy Luther is ezekben az években buzdított iskolák létesítésére (1524) és tanácsolta a szülőknek, hogy iskoláztassák gyermekeiket (1530). A hirtelen felduzzadt hallgatói létszám mellett is fontosnak tartotta, hogy mindenkinek legyen egy oktatója, aki figyelemmel kíséri és tanácsolja tanulmányait. Ezért Luther, Melanchthon és más professzorok is fogadtak házukba diákokat. Állhatatos János szász választófejedelem annyira értékelte tevékenységét, hogy függetlenítette egy tanszék kötelmeitől: a továbbiakban tetszése szerinti tárgyakról és témákról tarthatta előadásait, valamint kiemelt fizetést is kapott, Lutherhez hasonlóan. 25 Személyesen közreműködött több német egyetem alapításánál (Marburg 1527); Königsberg 1544) vagy reformjának (Tübingen 1537; Frankfurt a. O. 1539: Heidelberg 1557) kidolgozásánál, de tanítványain keresztül is érvényesült hatása. Teológiai közvetítő tevékenysége Melanchthonnak saját korában és később is közvetítő tevékenysége a legvitatottabb. Ezen a ponton szokták szembeállítani Luther egyértelmű, hajlíthatatlan és harcos kiállásaival. Nem jellemhibaként kellene ezeket feltüntetni, hanem törekedni kellene értékei felmutatására. Hiszen közvetített az antikvitás és kora között: feltárta az antikvitás értékeit, korábbi századok
