Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 1-2. sz.
Reuss András: Az ismeretlen Melanchthon (1497-1560)
külső dolgokban ne ismerte volna el az emberi akarat szabadságát. Luther „megcáfolhatatlan könyvecskének" (invictum libellum) mondta, amely „nemcsak halhatatlanságot érdemel, hanem kanonikus egyházi tiszteletre is méltó". 15 A Loci 1523-as kiadásában a szolgai akarat dolgában gyakorlati-pedagógiai okokból távolodik Luthertől, ismét nagyra értékeli a tudományt és a filozófiát, mert eszköz a vad szenvedélyek megfékezésére, mert előkészítés az evangéliumra, s úgy tartja, az ember birtokában van egy természetes világosság, van bizonyos képessége a jóra. így amikor Luther Erasmusszal vitázott a szabad akarat kérdésében (1525), akkor Melanchthon már nem állt annyira egyoldalúan az ő pártján, hanem közvetítő álláspontot foglalt el, amelyet a Kolossé levélhez írt kommentárjában (1529), az Ágostai hitvallás XVIII. cikkében (1530), valamint a Loci 1535-ös kiadásában fejtett ki. Luther pedig nem kifogásolta ezeket, hanem elismerően szólt róluk. 16 A Loci 1532-1535-ös második nagy átdolgozásában már megfigyelhető a teljességre való törekvés. De a Szentháromság kérdésével való foglalkozást az antitrinitáriusokkal folytatott viták tették szükségessé. Nem arról van szó tehát, hogy a krisztológiai tájékozódásnak hátat fordított volna. 17 A Loci 1543-as változatában szükségesnek tartja, hogy az ember szerepéről is beszéljen: „Isten mozgatja a lelkeket, hogy akarjanak, nekünk azonban bele kell egyeznünk, nem szabad ellenállnunk". 18 De Melanchthonnak nem Istenről, hanem a Teremtőnek köszönhető emberi mivoltunkról alkotott felfogása változott meg. Élete végéig magyarázott egyes bibliai könyveket, ezeket részben ki is adta, illetve adták (Kol: 1527. 1559; Péld: 1529. 1550. 1555; Róm: 1529. 1532. 1540; Dán: 1543; Préd: 1550; 12 Kor és 1-2 Tim: 1561). A wittenbergi városi templom 1547-ben festett oltárképén az ifjabb Cranach keresztelés közben ábrázolja, neve szóba került a lelkészi állás betöltésénél 1521 előtt, de nem volt ordinációja. Elsősorban a külföldi diákok számára, akik talán nem egészen értették volna a német prédikációkat, az ünnepek és vasárnapok igéit magyarázta latinul, eleinte a lakásán, majd a részvevők száma miatt az egyetemen. Egyesek ezzel magyarázzák, hogy nagy hatással volt sok magyar hallgatóra. 19 Ezeket a magyarázatokat a német diákok is hallgatták és jegyzetelték, majd posztilláskönyvben kiadták. A húszas évek közepétől részt vett a vizitációkban, először Lutherrel együtt, azután külön. Rémülten látta az olcsó kegyelmet hirdető prédikátorok kártékony hatását, akik a cselekedeteket fölöslegesnek, sőt, károsnak mondták, vagyis csak a hitről áradoztak. Ezért szükségesnek tartotta, hogy a bűnbánatot és a hitet hirdesse, s tette ezt olyan határozottan, hogy még Lutherrel és másokkal is tisztázó megbeszélésekre volt szükség. E tapasztalatai alapján foglalta össze a reformátori tanítást és adta ki, „A vizitátorok tanítása a gyülekezeti lelkészeknek a szász választófejedelemségben" (1528). Luther írt hozzá előszót és ezzel hitelesítette. A vizitációk során anabaptistákkal és az antitrinitáriusokkal való találkozásai, s nemcsak humanista vagy skolasztikus műveltsége vagy hajlama késztették arra, hogy a Loci újabb kiadásaiban ezekkel a kérdésekkel is foglalkozzék. Az a terve, hogy másokkal közösen készítsen dogmatikát, nem valósult meg. Helyette műveinek egy gyűjteménye jelent meg, Corpus doctrinae Philippicum, 1559-ben. Ez tartalmazta az óegyházi hitvallásokat, az Ágostai hitvallást és az Apológiát, a Confessio Saxonicát, a Loci utolsó változatát, valamint az Examen ordinandorum 1554-es változatát. Több kiadást ért meg 1580-ig, amikor ezt és az ezekhez hasonló többi összeállításokat az Egyezségi Irat váltotta fel. Az evangéliumot, mint mondta, Luthertől tanulta, és a törvény és evangélium megkülönböztetését is. Dé Melanchthon volt az, aki szólt a törvény külső, töredékes betöltéséről, amelyet a törvény polgári használatának (usus civilis) nevezett, s szólt az isteni törvénynek arról a
