Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 3-4. sz.
Evangélikus műhelyek Fabiny Tamás: Veöreös Imre dolgozószobájában
A könyvespolcnál böngészgetem a címeket. Itt a szépirodalom, ott a mitológia, amott a zenetudomány. Es természetesen a teológia. A Luther-sorozat mellett öreg német könyvek: Újtestamentum 1758-ból, teljes Biblia 1780-ból. Lexikonok, kommentárok, prédikációskötetek. Két nagyon szeretett igehirdető': a svájci Lüthi és Túróczy püspük. Mellettük Kapi Béla könyvei. („Közvetlen munkatársa és teológiai tanácsadója voltam Győrben. Kérésére tanulmányterveket készítettem, a Belmissziói Munkaprogramot állítottam össze, püspöki körlevelei elvi részeit dolgoztam ki.") A szisztematikusok - Althaus, Elért, Bonhoeffer és mások - mellett praktikus teológusok könyvei. („Gyakorlati teológusnak is készültem. Erlangeni ösztöndíjas útra azért mentem, mert ott Trillhaas adott elő. Közvetve a többi professzortól is tanulhattam homiletikát, mert az egyetemi templomban sokat prédikáltak, és nagyon figyeltek igehirdetéseik hallgatóira.") Thielicke művei is fontosak számára, különösen is az az alapgondolata, hogy sokáig a világ kérdezte az egyházat, de most az egyház kell hogy kérdezze a világot. Külön kiemeli Bultmann könyveit, főleg a János-evangélium magyarázatát. („O volt nálunk a mumus, a teológia ördöge. Szakteológusaink küzdöttek ellene, de el kellett, hogy ismerjék: vérbeli exegéta. Nagyrabecsült tanárom, Karner Károly annak idején naprakészen írt tanulmányt Bultmann mitológiátlanítása ellen, de kommentárjában minden további nélkül átveszi számos véleményét.") Vendéglátóm elmondja, hogy az utóbbi hónapokban különösen is szívesen olvas régi prédikációkat. Igehirdetői szolgálatot már nem vállalhat, templomba sem tud elmenni, de a vasárnapi igére most is rendszeresen készül. („Erre szószék nélkül is szükségem van. Néha egy rövid, tízmondatos vázlatot meg is írok. Múlt vasárnap, míg a család istentiszteleten volt, elkészítettem az aznapi alapige vázlatát. Még az igehirdetés utáni éneket is kiválasztottam") Karácsony ünnepén - mivel templomba nem mehetett - elővette fiatalkora nagy igehirdetőinek műveit, és azokból részleteket gépelt ki, családtagjai számára is. Az ágy végében a falon Luther sekrestye-imádsága, az általa ugyancsak nagyon szeretett Szabó József veretes fordításában. Tekintetem az íróasztalra téved. Rengeteg dosszié, köztük sok kézirat: elsárgult papírlapok és friss küldemények egyaránt. („Huszonhat éves koromban szerettem bele a nyomtatott betűbe, és szerkesztettem - amíg lehetett - az Új harangszót, a Lekipásztort, a Diakoniát és az Evangélikus Elet kulturális rovatát. Ott sorakoznak bekötve aLekipásztor általam szerkesztett évfolyamai: 1947-51; aztán 1957. Közben elvették tőlem a szerkesztést, politikai okokból. A Credo estében úgy vállaltam szolgálatot, hogy tevékenyen részt kívánok venni a szerkesztésben, a kéziratokat átolvasom és tipográfiai segítséget nyújtok.") Az asztalon a magyar Biblia mellett ott a Nestle-féle görög Újszövetség is, amelynek segítségéve gazdagabban kibomlik az ige jelentése. („Napi áhítatomon azért a magyar fordítást használom. Az evangélium anyanyelven hirdettessék. Hiányérzetem volt, amikor egy időben csak a német Losungen-t ovastam, de annak imádságait ma is használom.") Fontos, hogy az énekeskönyv is karnyújtásnyi távolságra legyen, amely számára az egyháztörténeti múltat jelenti, az énekköltők és énekeik évszázadokat hidalnak át. Elmondja, hogy amikor nyugdíjba vonulása után végigjárta Budapest evangélikus istentiszteleteit, a prédikációk nem mindig ragadták el, de az énekekben soha nem csalódott. Az íróasztalon állnak a kézikönyvek is: értelmező és nyelvi szótárak. („Ezek is a szerszámaim közé tartoznak. Horvát Jánossal, a híres irodalomtörténésszel együtt vallom, hogy minden szerszám annyit ér, amennyit a mester keze képes vele csinálni")
