Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 3-4. sz.

Evangélikus műhelyek Fabiny Tamás: Veöreös Imre dolgozószobájában

A falon függő és az asztalkákon álló kicsi képeket nézem. Fényképek és reprodukciók, amelyek képes meditációra nyújtanak lehetőséget. Egy Renoir kép. Egy fotó a győri Öregtemplom szószékéről és oltáráról. („Mint kisfiú a leghátsó sorban ültem mindig apámmal. Amikor Ildikó lányom évekkel ezelőtt Győrött dolgozott, egészen véletlenül szinte ugyanoda ült le.") Egy soproni fénykép: Templom utca, az evagélikus templom. Baloldalt a ház, ahol első éves korában ő lakott, később a felesége, aki szintén teológiát végzett. („Segédlelkészként szolgált, egészen 1985-ös nyugdíjba vonulásunkig. Kecskeméti tartózkodásunk idején, az 50-es években, különösen is jelentős munkát végzett.") Egy kis képen a krakkói egyetem kapuja az akkor tizennyolc éves Hajnalkával, legkisebb lányával. („Neki ma négy gyermeke van és óvónő, Ildikó gyógyszerész, Enikő könyvtáros.") Akönyvek mellett egyik kedves profsszorának, Podmaniczki Pálnak a képe. („Podi bácsi személyiségéből sugárzott hite és szelídsége. Rendkívüli ember volt, nemcsak missziói lelkülete és szédületes nyelvtudása miatt. Tanáraim közül egyedül ő hívta fel például Kierkegaardra a figyelmemet, jóllehet egészen más irányultságú volt. Felejthetetlenek a vele tett séták. Másodéves hallgató koromban sokat vívódtam a bibliakritikával kapcsolatos kérdések miatt. Ezért egyszer végigsétáltuk a Lővér-körutat. Tanulmányaim közben egyre jobban megértettem, hogy a teológiai munka hitébresztő foylamat is. Csötörtök esténként pedig - külföldi professzorok „szabad estéihez" hasonlóan - feljártunk hozzá beszélgetni. Egészen különböző személyek jöttünk ott össze: Groó Gyula, Korén Emil, vagy a két „pesti vagány", Dezséry László és Kemény Péter. De nagyon sokat tanultam Karner Károlytól és idősebb Prohle Károlytól is.") A polcokon számos művészeti album. A Csontváry-kötetbe egy fekete-fehér fénykép van belerakva: a Tarpatak völgyének fotója, az egyik turistaút során készült. Szicíliában járva, a görög színház romjainál is megkereste azt a nézőpontot, ahonnan Csontvárí a művét festette. A falon egy Van Gogh reprodukció: az, Aratók című festmény, amely mindig hivatására emlékezteti: a kasza suhanására, a lépésről lépésre haladó szorgos munkára. Aztán Matisse, Picasso, Kassák, Chagall. És akiket különösen szeret: Rembrandt és Borsos Miklós. („Legújabb könyvem borítóján is egy Rembrandt-metszet látható Jézusról és az emmausi tanítványokról. Ezzel a választással is ki akartam fejezni, hogy az Újszövetség középpontjában a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztus fénylik.") Borsos Visszanéztem félutamból című könyve elkísérte itáliai és görögországi útjaira. 1964-tol közel húsz éven át számos országban járt, többnyire egyedül, olykor lányaival. („Az utazás volt lényegében az egyetlen szenvedélyem.") Valamennyi útjáról írásos beszámolót készített, amit - diáival együtt - a kőbányai gyülekezet szeretetvendégségein ismertetett. Vendéglátóm a könyvekről és azoknak őrá gyakorolt hatásáról beszél. Elmondja, miért volt fontos számára Széchényi Naplója vagy Thomas Mann valamelyik regénye; a teológus Zahrnt vagy Tillich egy-egy munkája. Némelyikben ott a német nyelvű beírás: ajándék. („Szívdobogtató felirat volt ez akkor a nyugati teológiai irodalomtól megfosztott lelkésznek!") Pilinszky Szöges olaj című köteténél kicsit megáll, s felidézi azt az élményt, amint ezekkel a szokatlanul őszinte prózai remekművekkel találkozott. („A kőbányai emeleti erkélyünkön olvastam, s szíven ütött, ahogy ez a sajátos publicisztika szólt Istenről, Jézusról, magányról. Nyakcsigolya-meszesedés miatt a szakorvos legalább a fele munkámtól eltiltott. Letaglózott állapotomból fölemelt a Szög és olaj azon a forró nyári délutánon.") Tekintetével így simogatja végig szinte valamennyi könyvét.