Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 3-4. sz.

Evangélikus műhelyek Fabiny Tamás: Veöreös Imre dolgozószobájában

EVANGÉLIKUS MŰHELYEK FABINY TAMÁS Veöreös Imre dolgozószobájában Budapest, VIII. kerület. A Tisztviselőtelep széle kétarcú negyed. Egyik felől gesztenye- és platánfákkal szegélyezett csendes utcák, nyugodt villák - a másik felől lepusztult gyárak és szerelőcsarnokok. Békésen sétálgató öregek az egyik oldalon, haldokló iparnegyed a másikon. Ha balra indulsz, szolid polgári környezetet találsz, ha jobbra mész, a zsúfolt bérkaszárnya mellett a szubkultúra egyik profán szentélyéhez, a Fekete Lyukhoz érsz. Különböző korok és kultúrák metszéspontjában áll a ház, ahol családjával él Veöreös Imre. Nyolcvanéves elmúlt, s nemcsak lelkészként szolgált, hanem mint szerkesztő, egyetemes főtitkár és lelkésznevelő intézeti igazgató is. Most azonban elsősorban a számos könyvet és tanulmányt jegyző biblikus teológus és esztéta műhelyét kívánom bemutatni. A könyvekkel zsúfolt szoba falán festmények: a többnyire jogász végzettségű felmenők és családtagjaik portréi. Vendéglátóm részletesen elmondja az egyházi kapcsolódásokat: a dédapa az egyetemes egyház ügyésze, a dédapa testvére Székács József püspök felesége, azok lánya Győri Vilmos papköltő hitvese volt. Vagy ott az apa képe, aki győri ügyvédként a kolozsvári Nemzeti Színház felvidéki születésű színésznőjét vette el. („Édesanyámnak korábban a pesti Nemzeti Színházban is voltak vendégszereplései, de aztán férjhez menetele után nem lehetett főállású színésznő: ez a győri közéletben elképzelhetetlen lett volna. De egész életében megőrizte szeretetét a színművészet iránt.") Vendéglátóm aztán a családi címert mutatja: kardot tartó kezet ábrázol, amelyen egy török feje billeg. A nyolcadízigleni felmenő, Veöreös-Kovács Lőrinc molnár volt Kemenessömjénben, a Dunántúl ősi evangélikus vidékén. Fiai részt vettek a török elleni háborúkban, ezért kapott a család nemességet. Tovább szemlélődöm a szobában. A fiókos szekrény tetején az egyik szobor: Pistike. („Négy éves kori kedves szobrom. Simogattam mindig, csak azon csodálkoztam, hogy lány ruhában van. Később tudtam meg, hogy falun szokás volt így öltöztetni a kisfiúkat.") A szobor mellett fémtányér, benne kőzetek. A nagyobbik egy lávadarab az Etna tetejéről. („Alattam forró föld volt, sütötte a talpamat.") A kisebbik egy kődarab a Magas-Tátrából. Éveken át csak az úgynevezett szocialista országokba volt szabad utaznia.