Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 3-4. sz.

Szelestei N. László: Egy fanatikus lelkész a 18. század első feléből (M. Sartorius János)

ellátott imádság is köztük: „M. Sartorius Jánosnak A hamis üldözők ellen mindennapos imádsága". Három lapon át személyes hangú panaszkodás. „...Hazugságokat szólanak és (írnak) én ellenem: az ő hamis nyelvek szájokban, mint a mérges nyíl, hamissan vádol engemet, rontya, motskollya híremet nevemet minden ok vetés nélkül. Az ő fogaik hegyesek, mint valami nyársak, és nyilak, éles szablya vagyon azoknak ajakaikban, az ő szólások nagy verés, az ő nyelvek olly éles, mint a beretva, egyedül tsak azt szóllyák a'mi vesztemre szolgál, hazugságban elmerültek, azon lévén miképen veszessenek el engemet..." Kiérződik a szövegből a tényleges üldözés. S az sem véletlen, hogy éppen erről a témáról illesztett be saját imádságot. De vajon kik és miért üldözték? Első wittenbergi peregrinációjáról hazatérvén a Nyitra vármegyei Assakürtön lett nevelő. Munkájával elégedettek voltak. Patrónusai az 1724. november 13-i dátumozású elbocsátó levelében igazolják, hogy jól viselte magát és kifogástalanul végezte pedagógiai munkáját.

11 Regis Márton (a rozsnyóiak Berzétére szorult gyülekezetének lelkésze) és ifj. Buchholtz György levelei, az utóbbinak a naplója

12 is, gyakran emlegetik (Buchholtz naplójában előfordul neve Schneiderként is.) 1723- ban Wittenbergből Nagypalugyára érkezett, ahol ifj. Buchholtz volt az iskolaigazgató. Gyakran találkoztak, gyakran váltottak lefelet. Buchholtz naplójában említ M. Sartorius hazaérkezte után is Sartorius Jánosnak Wittenbergbe címzett leveleket. Ez a Sartorius János a rahói születésű. Buchholtz György 1724. február 2-án Krmann Dániel superintendesnek írott levelében védi Sartoriust a rá szórt vádaktól. Szeretné, ha Nagypalugyán az iskola igazgatásában követhetné őt.

13 Buchholtz a késmárki iskola igazgatója már ekkor. Az 1720-as évek közepén gyakori a Felföldön a pietisták és ortodoxok összecsapása. Valami nem hitbéli alapja is lehetett a Sartorius elleni támadásnak. Egy hónappal később, március 3-án Buchholtz Regis Mártonnak így írt: „Biztos voltam abban, hogy Nagypalugyán utódom lesz a rozsnyói Sartorius, de Lőcsén nem úgy viselte magát, mint illik." 4 Aztán mégis megkapta Sartorius e tisztséget, ám előttünk ismeretlen okok miatt néhány hónap múlva meg kellett válnia attól. Buchholtz naplójában 1724. december 14-én szerepel először rektorként, 1725. július 1-én azonban már exrektorként említi. Eltávolítása ellen sokan tiltakoztak közös tanúsító levélben, nem akartak új iskolamestert. Platthy Albert szerint 15 éve nem volt szorgalmasabb iskolamester Nagypalugyán nála, aki magyarul tanított.

15 Súlyos mondat ez, ha meggondoljuk, hogy közvetlen elődjeként tevékenykedett ott a közkedveltségnek örvendő ifj. Buchholtz György. M. Sartorius iskolamesterségből való elmozdítása utáni tartózkodási helyei a hozzá címzett Buchholtz-levelek alapján: 1725-ben Nagypalugya, év végétől Rozsnyó (egy rövid ideig Dobsina) egészen 1729 elejéig, aztán ismét Wittenberg. Regis Márton több haragos levélben is igyekezett Mózes nevű fiát távol tartani tőle.

16 Valami titokzatosság lengte körül alakját. Óvakodtak tőle, ugyanakkor műveltségét és tehetségét elismerték. Továbbra is támogatták patrónusai. Második peregrinációjára e kettősség adhat magyarázatot. Rábízták az ortodox lelkészek és patrónusaik a hitéleti szempontból fontos imakönyv, énekeskönyv, és katekizmus kiadását. Ernst Salomon Cypriannak 1733-ban azt írta Jénából, hogy egyik hazai barátjánál a jezsuiták rajtaütésszerűén könyveket foglaltak le, s kiderítették, hogy egy könyvnek ő a szerzője. Ettől kezdve - írja - vagyonelkobzás terhe mellett tilos lett őt támogatni, a rozsnyói város rátette házára és vagyonára a kezét, őt pedig a nagyszombati szentszék elé idézték. Nem mert hazajönni. Attól félt, hogy úgy jár, mint Krmann Dániel superintendes, akit nemrég juttattak életfogytiglani börtönbe. Nem tudjuk,