Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 3-4. sz.

Bárdossy György: Eötvös József, a polgári átalakulás iskolapolitikusa

figyelmeztetett. Akisajátított hatalom következményei minden esetben ugyanazok, bárki nevében is gyakorolják. (Eló'tte rossz példaként a francia forradalom és következménye lebegett.) Ezért lényegében visszatért az Uralkodó eszmékből ismert gondolatához az önkormányzatiság eszméjéhez, és ezt ajánlja a kiegyezésen munkálkodó politikusoknak. A megyerendszert nem célszerű újfajta közigazgatási centralizmussal felcserélni. írásaiból arra lehet következtetni, hogy a kiegyezést össze kívánta kötni a szabadelvű demokrácia fejlettebb formájának megvalósításával. A Politikai Hetilapban (1865 október) az országnak csupén az angol gyarmatok kizsákmányolásához fogható kizsákmányolásáról írt. 1866-an a háborús események meggyőzték, hogy az ország előtt minden korábbi elképzelést túlszárnyaló lehetőség nyílt meg. Véleménye szerint a birodalmat a megváltozott nemzetközi viszonyok között a polgári szabadságnak legtágabb alkalmazásával és a nemzetiségi kérdés szabadelvű megoldásával lehet csupán fenntartani. Svájc estét jó példaként említi a nemzetiségi kérdés rendezésére. 1866 novemberében összehívták az országgyűlést, s Eötvös részt vett a kiegyezést előkészítő munkálatokban. A feliratot szövegező bizottságba is beválasztották. Korabeli naplójegyzetei jól illusztrálják, hogy részvétele nem jelentett teljes azonosulást Deák vagy Andrássy politikájával, ugyanis ő a kiegyezésben nem csupén közjogi problémát látott. Eötvös azon a véleményen volt, hogy előbb békeszerződést kell kötni Ausztriával, ugyanis ez 1848/49 óta késik, aztán a megváltozott körülményeknek megfelelően a régi törvények alapján újakat kell alkotni. Nem bízott a császári udvar jóindulatában sem. Végül az 1867. XII. törvény alapján megszületett a Kiegyezés, ami messze elmaradt Eötvös koncepciójától, de amikor fölajánlották számára a vallás és közoktatási tárcát elvállalta, hogy az 1848-ban megkezdett munkát tovább vigye, vagyis az ország polgári átalakulásának közoktatási és művelődési reformok útján való megalapozását elvégezze. Második minisztersége AVKM belső szervezési munkái a megváltozott politikai helyzet alapvető különbségei ellenére is hasonlóak voltak, mint az első minisztersége (1840) idején. Megint a Helytartótanácstól kellett átvenni az ügyeket, elkülöníteni azokat, amelyek a VKM-re tartoznak. Ezek után lehetett hozzákezdeni az adminisztrációs apparátus kialakításához, a miniszteriális munka alapjainak lefektetéséhez. Eötvöst ez a munka nem kötötte le annyira, hogy néhány hónap elteltével újból elő ne vegye a húsz éve megbukatott népoktatási törvénytervezetét és a megáltozott körülményeknek megfelelően át ne dolgozza. 1860 nyarára készült el és benyújtotta az országgyűlésnek. Az 1868. XXXVIII. tc. nagy jelentősége abban van, hogy korszerű jövőbe mutató népoktatásnak vetette meg az alapjait. A kilenc fejezetből és 145 paragrafusból álló törvény jelentős mértékben igyekezett kiépíteni a polgári népoktatás struktúráját. Először szabályozta a törvény hazánkban az országgyűlés által is jóváhagyott formában a népoktatás szervezetét, ezen belül az elemi, a felsőnépiskola és a polgári iskola, valamint a tanítóképezdék tantárgyait, felszerelését. Ez a törvény biztosította az anyanyelvű oktatáshoz való jogot, sőt külön aláhúzta, hogy a gyermekeknek anyanyelven kell megismerni a tudományok alapjait. A nem