Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 3-4. sz.

Bárdossy György: Eötvös József, a polgári átalakulás iskolapolitikusa

magyar nyelvű iskolákban még a magyar nyelv oktatását sem tette kötelezővé. (Ez akkor egész Európában egyedülálló volt a jogalkotás szintjén, de még a mai Európában is nagyon haladónak számít!) Az elemi népiskolákban a fiúk és lányok számára egyaránt 6-12 éves korban tette kötlezővé az oktatást. A felsőbb népiskolákban a tanfolyam a fiúk számára három, a lányok számára két év, a polgári iskolákban hat illetve négy év volt. Jelentős figyelmet fordított a tanítók és tanítónők elméleti és gyakorlati oktatására is. A szegény tanító-növendék, ha szorgalmas és jó magaviseletű volt, akkor helyette az intézet fizette a tandíjat. Az első fejezet az iskolakötelezettség mellett kimondja a tanítás szabadságát, jogokat biztosít a szülőknek gyermekeik iskolába járatásával kapcsolatban, de ezzel együtt kötelezi is őket az iskoláztatásra. Limitálja az egy osztályba járatható tanulók létszámát. Falun nyolc, városban kilenc hónapban állapította meg a szorgalmi időt. A második fejezet az iskolaállítását és fenntartást engedélyezi a hazában létező hitfelekezeteknek, társulatoknak és egyeseknek, valamint a községeknek és az államnak. A harmadik fejezet a hitfelekezetek, a negyedik a magánosok és társulatok, az ötödik fejezet a községek, a hatodik fejezet pedig az állam által felállítandó népoktási intézmények működését volt hivatva szabályozni. Lényeges az, hogy az állam által előírt tantárgyakat és az állam felügyelete mellett oktathatnak ezekben az intézményekben. (De igyekezett az állam szerepét is minimalizálni, feladatát a regulációban jelölte meg a törvény. Inkább az azonos színvonal kialakítása volt a cél az állam szerepének a biztosításával.) Azonban a községeknek kötelező erővel - ha szükséges állami segédlettel - szabta meg a törvény az iskolák állítását, mindenütt ahol a felekezetek nem állítottak fel iskolákat, ugyanis a legfontosabb iskolaállítók és fenntartók továbbra is a felekezetek voltak. Ahetedik fejezet szabályozta a tanítóképezdék működését. Aképezdének gyakorló iskolával kell rendelkeznie, hogy a tanító-növendékek a gyakorlati képzésben is részesüljenek. Ez a fejezet szabályozta - megszabva a fizethető minimumot - az iskola oktatói személyzetének fizetését. A nyolcadik fejezet a népiskolai hatóságokról rendelkezett. E fejezet intézkedett a községi iskolaszékek felállításáról, valamint a megyei iskolatanácsok működéséről, és itt volt szó először a tankerületi felügyelő tisztéről és feladatairól is. A tanfelügyelő állami alkalmazott, és nem csupán az állami, hanem a községi és a felekezetek, társulatok, valamint magánosok által felállított népiskolák ellenőrzése is feladata volt. (128. ). A kilencedik fejezet a tanítókról rendelkezett. Nagyon röviden ismertettem Eötvösnek lényegében ezt az egyetlen elfogadott törvénytervezetét, amelynek a jelentősége abban van, hogy sikerült megalapoznia a népoktatás közigazgatási szerkezetét. Csupán jelzem, hogy Eötvös 1870-ben írt egy nagyon fontos jelentést a népoktatás akkori helyzetéről. A népoktatás kiépítése mellett szívügyének tekintette a középiskolák újjáalakítását is. 1868 augusztusában tette közzé a gimnáziumok I-VI. osztálya számára készített tantervét, amely az első négy osztály számára az 1868/69. tanévben rendeletileg lépett életbe. A középiskolák modernizálásához nagymértékben a református iskolák évszázados tradícióiból merített, idevonatkozó tervei szép példái a régi hagyományok megváltozott, új környezetbe való átültetésének. Eötvös elképzelése szerint a gimnáziumok hármas tagolásúak lennének, mégpedig a középiskola négy osztályos algimnáziumból továbbá a két osztállyal kiegészített főgimnáziumból állna, valamint az újabb három osztállyal bővített líceumból.