Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 3-4. sz.
Bárdossy György: Eötvös József, a polgári átalakulás iskolapolitikusa
BÁRDOSSY GYÖRGY Eötvös József, a polgári átalakulás iskolapolitikusa Itt kívánunk megemlékezni a 125 éve elhunyt Eötvös Józsefről a múlt század kiváló européer nemzeti liberális (klaszikus) gondolkodójáról és gyakorlati kultúrpolitikusáról. A katolikus Eötvös volt az az ember, aki kultúrpolitikusként megalapozta a hazai polgári átalakuláshoz szükséges népiskolák rendszerét szinte Európában az elsők között. Iskolákat alapított országszerte. Csupán halála akadályozta meg abban, hogy ezt a reformot nem terjesztette ki a közép- és felsőfokú oktatásra is, bár törvénytervezetet ezekre az oktatási területekre is kidolgozott. A közoktatásügy reálpolitikusa volt Eötvös, ugyanis az élettel hozta kapcsolatba a nevelést, továbbá türelemre és kitartásra bíztatta a pedagógia művelőit a siker reményében. Az oktatás minden szintjén igyekezett a tanszabadságot (természetesen az egyetemi szinten a legteljesebben) biztosítani, az államnak a lehető legkisebb mértékű beavatkozást kívánta engedélyezni. Ugyanakkor magára, mint az állami szint legmagasabb képviselőjére nézve az oktatás optimális körülményeinek a biztosítását tartotta kötelezőnek. Azon igazi államférfiak sorába tartozott, akik szolgálni akarták azt a közösséget ahová állítattak. Kultúrpolitikusként még számos jelentős intézkedése méltó a közfigyelemre: foglalkozott a múzeumok, a közgyűjtemények, vagy az Akadémia ügyével is, hogy végre méltó helyen és épületben legyen a magyar tudomány fellegvára stb. Kitűnő tevékenységét és szándékát mi sem bizonyította jobban, mint a századfordulóra kialakult európai mértékkel is mérhető hazai társadalmi és gazdasági átalakulás. (Szerk.) 1840-ben a felsőházban a Batthyány Lajos vezette ellenzékhez tartoztt, a Habsburgházhoz lojális családból származó Eötvös József (de még kisdiák korában a budai gimnáziumban nyilvánosan szembefordult e családi hagyománnyal). Afiatal főnemes egyre nagyobb tekintélyt szerzett magának, rövidesen Batthyányival együtt a főrendi ellenzék vezéreként emlegették. Publicisztikai tevékenysége szorosan kapcsolódott országgyűlési működéséhez. 1844-től a Pesti Hírlapban tette közzé Eötvös reformeszméit, szerkesztette is egy ideig a lapot. A lap körül kialakult társaság a centralisták csoportja néven vált ismertté. Ok dolgozták ki a polgári átalakulás programjának a részleteit. Értelmiségiekből, a polgárosodás útjára lépett nemesekből álló csoport az értelmiségre, és a kisszámú polgárságra támaszkodva, reformok útján kívánta a feudalizmus felszámolását. A parlament és a felelős kormány gondolatát Eötvös mondta ki először a Pest megyei közgyűlésben. A centralisták a parlamentarizmus gondolatához fűzték hozzá a szabad sajtónak és a szélesebb körű választójognak a követelését. Eötvös, Szalay, Csengery, Trefort szabadságelvükkel az egyén és a nemzet szabadságát védelmezték a társadalmi és (másik) nemzeti elnyomás, az állam egységesítő törekvései ellen. Programjuk bemutatása nem volna teljes, ha nem említenénk meg két olyan tényezőt, amely elválasztja őket majdan a kossuthi megoldástól: - az összbirodalmi érdekek szem előtt tartása, és - ellenszenvük mindenféle forradalmi megoldással szemben. Aközéletben megjelenő politikus aktívan kapcsolódott be a nemzet szebb jövőjéért, a polgári átalakulásért folytatott harcba. Az 1840-es években a polgári fejlődésnek lényeges tartozéka a nemzeti nyelv és művelődés fejlesztése. Ebben az időben a
