Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 3-4. sz.

Várszegi Asztrik: Pannonhalma millenniuma (996-1996)

VÁRSZEGI ASZTRIK Pannonhalma millenniuma (996-1996) Szent Adalbert prágai püspök Brevnovból (ma Prága VI. kerülete) menekülő tanítványai telepszenek meg 996-ban Pannónia Szent Hegyén, alapítják Szent Márton monostorát, a mai Pannonhalmát. Géza nagyfejedelem udvara biztonságot, Szent István király pedig néhány év múlva (1002) írásban rögzített kiváltságokat ad a bencéseknek. Akiváltságlevélben megjelölt alapítási cél: a szerzetesek „pro incolumitate regni nostri" - „királyságunk épségéért", boldogulásáért imádkozzanak. A szerzetesközösség egyúttal a latin kereszténység, a római egyház missziójának hazai kiindulópontja, egyidejűleg létrehozva az első kolostori iskolát is. Joggal emlékezett ezért idén a magyar nép a magyar iskola ezer esztendejére is. Szent Márton monostora létrejötte pillanatától kettős hivatást töltött be a magyar egyház és a magyar nép életében. Az évszadokon át megőrizte az ősi bencés életstílusát, imádságra alapuló belső életét, melynek kifejeződése a méltón ünnepelt liturgia (zsolozsma és mise). Az istentisztelet végzése a középkor, de a későbbi századok hívő embereire is mély benyomást gyakorolt. A lectio divina, a Regulában meghatározott napi lelki olvasmány pedig ébren tartotta a szerzetesekben a lelkiek és szellemiek iránt való fogékonyságot. Gondolkodásukat kezdetben meghatározza a missziós tudat, súlyt fektettek a missziós képzésre, az első magyar papi nemzedék felkészítésére. Pécs második püspöke Mór az első névszerint ismert latinul író egyházi férfi, elébb pannonhalmi szerzetes, majd pécsi püspök. Pannonhalma apátjai, királyi alapítás lévén a monostor, részt vesznek Árpádházi királyaink külkapcsolatainak, diplomáciájának alakításában is. Középkori okleveleink és általában a rendtörténet számos adatot nyújt erre vonatkozóan. A hiteleshelyi tevékenység szintén a közért vállalt feladat, amely írástudást és jogi ismereteket, legalábbis gyakorlatot, jártasságot követelt a bencés közösség tagjaitól. A török pusztítás és a közösség középkori hagyományának megszűnte után a formálódó barokk bencés lelkiség a monostor és visszakapott kisebb monostorai körüli lelkipásztori munkát helyezi előtérbe. Megjelenik a XVII. század végére az iskolai munka is, amely 1802 után meghatározó munkaterülete lesz a magyarországi bencéseknek. 1945-ben Pannonhalma, Bakonybél, Tihany, Celldömölk és Zalaapáti monostoraiban élnek, továbbá Pannonhalma, Győr, Kőszeg, Sopron, Pápa, Komárom, Budapest, Csepel gimnáziumaiban tanítanak és 26 plébánián végeznek lelkipásztori munkát a magyar bencések. Ebből marad meg 1950-1989 között a pannohalmi monostor gimnáziumával és diákotthonával, valamint a győri iskola és diákotthon. 1950 után a külföldre került magyar bencések két közösséget, a woodside-i perjelséget