Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 3-4. sz.
Az igehirdető Túróczy Zoltán emlékére
Az igehirdető Túróczy Zoltán emlékére Halála 25. évfordulója alkalmából Túróczy Zoltán 1893. október 23-án született Arnóton, régi papi családból. Édesapja arnóti lelkész, majd esperes, nagyapja Czékus István püspök, dédapja Bauhofer György budavári lelkész, Mária Dorottya főhercegnő' udvari papja. A gimnáziumot Rozsnyón, a teológiát Pozsonyban végezte. Arnóton, majd Ózdon lett lelkész. 1927-től győri lelkész. 1935-ben féléves tanulmányútra Finnországba utazott. 1939-től a Tiszai Egyházkerület püspöke lett. 1945-ben a nyíregyházi Népbíróság háborús uszítás koholt vádjával 10 év fegyházra és állásvesztésre ítélte. Börtönben töltött 9 hónap után szabadlábra helyezték. 1948-ban kegyelmi úton pertörléssel zárult az ügye. 1948 őszén a Dunántúli Egyházkerület püspökévé választották. 1952-ben az államhatalom lemondatta, minthogy őt állami szempontból megbízhatatlannak és működését a demokráciára károsnak tartotta. Győri lelkészi állásától is eltiltották. Az egyházegyetem Tanácsa 1956. december 11-én rehabilitálta, s 1957 februárjában beiktatták Budapesten az Északi Egyházkerület püspökének. 1957 végén harmadszor is félreállították. Ezután csendes visszavonultságban élt, 78 éves korában, 1971. november 22-én hunyt el Győrött. Halála 25. évfordulóján egyik igehirdetésével emlékezünk rá. A prédikációt Budapesten tartotta, rádióközvetítéses istentiszteleten, azaz az ország „legnagyobb szószékén". Alapigéje, a revideált Károli Gáspár fordítás szerint így hangzott: „Bizonnyal tudja meg azért Izraelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek. Ezeket pedig mikor hallották, szívükben megkeseredének és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyáinfiai, férfiak? Péter pedig monda nékik: Teljetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnök bocsánatára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát." (Apostolok cselekedetei 2,36-38.) Túróczy Zoltán a pünkösdi alapigében a hangsúlyt az utolsó szavakra helyezte: „és veszitek a Szent Lélek ajándékát". Azért választottam ezt a pünkösdi prédikációt megemlékezésünk alkalmából, mert jellemző igehirdető sajátosságára, és mert pünkösd ajándéka ugyanúgy aktuális az év minden időszakában, mint karácsony, nagypéntek, húsvét üzenete. Túróczy Zoltán a magyar protestáns egyházaknak legnagyobb hatású evangélizáló igehirdetője ebben az évszázadban. A harmincas években egymás után megjelent két prédikációs gyűjteményét javarészt hallgatói jegyezték le. Posztumusz kötetét maga írta meg nyugdíjas korában az év minden vasárnapjára, akár prédikált, akár nem. Számos evangélizáló sorozata jelent meg, közülük többet lelkészek hallottak, más sorozatok konferenciákon hagzottak el, nem lelkészeknek is. Az itt közölt igehirdetéshez hozzá kell képzelnünk - akik még élő tanúi vagyunk szószéken, előadói asztalnál vagy például a gyenesi kertben mondott beszédeinek - a hanghordozását, hangszínét, átforrósodott beszédrészleteinek szinte szárnyaló hangját. Mindazt, amit nem tud leképezni az írott, nyomtatott szó. A középkor századaiból maradt ránk a viva vox evangelii kifejezés. Az evangélium élő szava, amelynek nemcsak jelképes, hanem valóságos értelme is van: élőbeszéd. Túróczy Zoltán igehirdető ajka elnémult. Igehirdetései mégis élnek a reá emlékezőkben. Ám nyomtatott beszédei is életre kelhetnek azok lelkében, akik kézbe veszik. Ezt a pünkösdi igehirdetését is járja át a megelevenítő Szentlélek! V.l.
