Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 3-4. sz.

Szabó István: A határok teológusa Paul Tillich:Rendszeres teológia

váljon - természetesen a teológiai körön belül -, arra kárhoztatná a teológiát, hogy a bibliai szakaszokat ismételgesse új meg új elrendezésben. Ez esetben viszont nem nevezhetnénk Krisztust „Logosznak". A The Courage To Be című könyvem (New Häven, Yale Univesity Press, 1952) utolsó fejezetében a ..teizmus Istenén túli Istenről" írtam. Ezt sokan félreértették, és úgy fogták fel, mint egy olyan dogmatikai tételt, amelynek panteista és misztikus vonzata van. Mindenekelőtt, a tétel nem dogmatikus, hanem apologetikus (hitvédelmi). Komolyan veszi azt a radikális kételkedést, amit ma olyan sokan megtapasztalnak. Igyekszik bátorságot adni az önigenléshez, a radikális kételkedés legszélsőségesebb állapotában is. Egy ilyen állapotban a vallásos és teológiai nyelvezet Istene eltűnik. De valami megmarad, nevezetesen a kételkedésnek az a komolysága, melynek révén az értelmetlenség közepette is tételeződik az értelem. Ennek az értelmetlenségben megerősített értelemnek, kételkedésben megerősített bizonyosságnak a forrása nem a hagyományos teizmus Istene, hanem az „Istenen túli Isten", a lét hatalma, amely munkálkodik azokban, akik nem tudják nevén nevezni őt, de még csak Istennek sem. Ez a válasz azoknak, akik a saját szituációjuk semmisségében és létbátorságuk fogytán valamilyen üzenetet keresnek. De egy ilyen szélsőponton nincs tere az életnek. Igen, a szélsőséges helyzet dialektikája valóban az igazság egyik kritériuma, de nem olyan alap, amelyre az igazság teljes egészében ráépülhetne. (Részlet Paul Tillich Rendszeres teológia című könyvéből. Megjelent az Osiris Kiadó gondozásában, 1996. 246-248.1. Fordította Szabó István.) Polgár Rózsa: Himnusz