Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 1-2. sz.
Fried István: A korai kereszténység pannóniai emléke
helytartójához, gr. Festetics Leóhoz fordul, mindketten „segédkezet" ígérnek a terv megvalósításához. S Dolezsalek cikkének befejezéséül az ökumenikus gondolat jegyében szól, egyben Magyarország valamennyi népének közös történelmi örökségét látva az évszázadok alatt rommá lett szentélyben. Mindkét gondolat igen jelentős, egy esztendővel a forradalom előtt, a reformországgyűlések munkálatainak közepette. S ha Dolezsalek ezt a cikket közreadta, ez feltehetően nem Kollár beleegyezése nélkül történt; és így elképzelhető, hogy a katolikus Dolezsalek összefogva az evangélikus lelkész Kollárral, valóban össze akarta kapcsolni a megemlékezést a megbékéléssel. „Mellyik jámbor, érző, s hazafi lelkességű szív nem dobogna föl magasztosulva azon nevezetes helyen, hol az isteni kereszténység' első szikrája e haza' földjére leesett, s honnan sugarait Magyarhon' minden vidékébe elterjesztette, boldogítva minden rendüeket s minden vallásfelekezetüeket!" Az eddig nemigen emlegetett és még a szlovák-magyar kapcsolatok kutatói által is elfelejtett cikk több olyan tényt mutat föl, amely némileg átszínezi az eddig használt megállapításokat. Még a cseh származású, Magyarországra 34 éves korában érkező Dolezsalek is „hazá"-ról beszél, ahogy „hazánk"-ról szólt német nyelvű cikkében Kollár. Ugyancsak külön hangsúlyozandó kapcsolatfölvételük Deák Ferenccel, aki szintén felmérte a történelmi emlék jelentőségét, és mindent megtett a közös sorsról tanúskodó monumentum megmentésében. Jóllehet Deák Ferenc igen kevéssé rokonszenvezett Kollárnak a szláv irodalmi kölcsönösséget hirdető eszméivel, Dolezsalek és Kollár mellé állt ebben a kérdésben. Nem kevésbé érdekes, hogy Dolezsalek tervével szemben ellenvélemény nem hangzott el; igaz, 1848/49 eseményei kényszerűségből levették a napirendről a kérdést, Kollár 1848-ban Bécsbe távozott, Dolezsalek 1849-ben, szintén Bécsben, meghalt. A történeti kutatást mind a mai napig foglalkoztatja egyfelől a Nagy-Morva Birodalom elhelyezkedése, jellege, kiterjedése, másfelől a pannóniai szlávok nyelvének, így a magyar-szláv nyelvi érintkezések első korszakának problémaköre. Teljesen nyugvópontra nem jutott a kutatás, újabb meg újabb elméletek születnek a szláv állam lokalizálásával kapcsolatban. Pribina, illetőleg a helynév Mosapurc szintén a vizsgálódás tárgyai. Kollár (és Dolezsalek) - nem lévén „szak"-történészek - elsősorban a meglátogatott hely és az addigi ismeretek, meg források tanulmányozása után írták le inkább élménybeszámolójukat, mint történeti értekezésüket. Az előbbit igényelte az a tény, hogy sokak által olvasott újságban publikálták útjuknak ezt az epizódját. Amit talán a kortársak észre sem vettek, az a szláv-magyar összefogás volt olyan korszakban, amelyben inkább a szembenállás voltjellemző. Úgy tetszik, hogy elsősorban a szó legtágabb értelmében vett kultúra területén azonban találkozhattak az érdekek, amelyek a politikában inkább a konfrontálódást eredményezték. Ezért Kollár németre és magyarra fordított cikke meg Dolezsaleké igen fontos helyi értékkel rendelkezik, kapcsolattörténeti érdekű, a közös történelemhez forduló közös figyelem dokumentumai. Megérdemlik, hogy ne feledkezzünk meg róluk. Irodalom Dolezalek, Anton Joseph: Ansichten über die Erziehung, Ausbildung und Versorgung der Blinden. Pesth 1841.; J. K-r;. Chronologisch-historische Nachricht über die Ruinen von Salavár, und die ersten Anfänge des Christenthums in Pannonién. Gemeinnützige Blätter zur Belehrung und Unterhaltung 1841.92. sz.; W. K.: Szalavár'omladékáról és a'keresztény hitnek Pannoniában (most Magyarország' Dunán túli részében) elsó' terjedéséről, idó'számlálási 's történeti adatokból. K-r. J. után. Religio és Nevelés 1842.1:190-112,121-123. hasáb; Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái: Dolezsalek és Füredy címszó; Sziklay László Ján Kollár magyar kapcsolatai Pesten. In: Tanulmányok a csehszlovák-magyar irodalmi kapcsolatok koréból. Szerk.: Zuzana Adamová, Karol Rosenbaum, Sziklay László. Budapest, 1964,139-175.
