Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 1-2. sz.

Veöreös Imre: Kétarcú évek: 1945-1948 Látkép és emlékezés

VEÖREÖS IMRE Kétarcú évek: 1945-1948 Látkép és emlékezés 1945. május 7. a második világháború vége. Világtörténelmi határkő'. Számunkra ilyen határkő' 1945. április 4., mely körüli napokban az utolsó német katona is elhagyta az országot. Győrött, ahol a családommal együtt éltem, ez az esemény előbb történt. Anagyheti igehirdetéssorozat elsőkét esetéjén még prédikáltam az öregtemplom szószékén, istentisztelet közben közelről ágyúdörgés morajlott. Az egyik különösen erős detonációra többen elhagyták a templomot. Szerdán, március 28-án délben a szovjet csapatok átkeltek a Rábán, előzőleg a németek felrobbantották a hidakat. A lelkészcsaládokkal az egyházi épület óvóhelyére költöztünk, ott folyt le a nagypéntek délelőtti istentisztelet: Ézsaiás 53-ról prédikáltam. Aznap délután megjelent a bunkerben az első szovjet katona, torzonborz csuvas vagy kirgiz, ki tudja, milyen nemzetiségű lehetett. És lecsatolta a karórámat. A nőket felköltöztettük a templom padlására, rejtett nyíláson át létrával, s ott voltak két hétig. A történteket nem folytatom - az egész ország tele volt hasonló esetekkel, rossz végződésűekkel is. Apor püspököt akkor lőtték le a hozzánk közel fekvő püspökvárban, amikor védelmezte az odamenekült nőket a rájuk törő részeg szovjet katonáktól. A második világháború végét nem lehetett egyértelműen ünnepelni a tavalyi félszázados évfordulón. Ambivalens három év következett a nemzet és az egyház számára. Az emlékezésen (korabeli gyorsírással készült jegyzeteim alapján) kívül látképet is szeretnék adni. Ehhez segítséget az irodalomjegyzékben felsorolt írásművek nyújtanak. Felszabadulás? Megszállás? A történelmi fordulat a háború végén a nemzetnek nem jelentett egyértelmű felszabadulást. Hiszen az egyik, a német megszállást egy másik, a szovjet megszállás követte. Mindazokat, akik állásukat, lakásukat, házukat, földjüket, műhelyüket most veszítették el, nem nyugtathatta meg az az érvelés, hogy történelmi igazságszolgáltatás megy végbe. A nyugati határon túlra kitelepített vagy kitelepült tízezrek, meg a Szovjetunióba hurcolt számtalan ember - köztük Tolna, Baranya, Somogy megyében élő német evangélikusok - szívében életre szóló sebet hagytak az igazságtalanság és önkény intézkedései. A „guggolva is kibírjuk" tünékeny álmodozása, a megdőlt régi világ iránti nosztalgia elfeledtette a korábbi üldözéseket, a Horthy rendszer sötét foltjait, a „hárommillió koldus" országát.