Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 1-2. sz.

Veöreös Imre: Kétarcú évek: 1945-1948 Látkép és emlékezés

baljós figelmesség engem is szemügyre vett. [...] Ez volt az idó', amikor megértettem, hogy el kell mennem Magyarországról, mert nem engednek szabadon hallgatni." Esztendőbe telt, míg elkövetkezett a távozás napja. 1948 nyarán egy irodalmi gyűlés ürügyén meghívást kapott, hogy családjával együtt néhány hetet töltsön Svájcban. Elindult az Arlberg expresszel egy életre szóló száműzetésbe a magyar földről, a magyar nyelvbe. Új kezdet az evangélikus lelkészi karban A lelki ébredés és a teológiai megújulás együtt hozta létre a lelkészkonferenciákat. A viszontagságos körülmények között 1945 októberében a dunántúli evangélikus püspök által egybehívott lelkészkonferenciáról a gyenesdiási Kapernaum falai között már szóltam. 1946. augusztus végén a dunántúli evangélikus egyházkerület Lelkészegyesülete tartott hasonló összejövetelt Kapernaumban. Jellemző a második világháború utáni hitbeli felfogásunkra előadásom címe: Az egyház bűnei. A MELE, a Magyarhoni Evangélikus Lelkészek Egyesülete 1947 tavaszán, Raffay Sándor püspök után „forradalmi módon" harminc-egynéhány éves lelkészeket választott vezetőül: Scholz Lászlót elnöknek, engem alelnöknek. Mi ketten nyáron már kéthetes országos lelkésztovábbképző szemináriumot rendeztünk Sopronban, teológiai tanárok bevonásával, nagy érdeklődés mellett. November elején Foton szolgáltam a MELE teológiai konferenciáján. A nyíregyházi gyülekezet mellett környékére is kiterjedő, 17 lelkész szolgálatával végzett evangélizációt megelőzte a Tiszai Evangélikus Egyházmegye lelkészegyesületének négynapos konferenciája. Igehirdetési előkészítőket dolgoztunk fel. Azokban az években reformtörekvések jelentkeztek egyházunkban. Régi szolgálati vázlataimat rendezve látom, hogy 1946 novemberében a dunántúli egyházkerület lelkészegyesületének közgyűlése „Elvi alapvetés a reformkérdések tárgyalásához" címmel tíz vitaindító pontot fejtettem ki. Az egyre feszültebbé váló egyházpolitikai helyzet vezetett ahhoz a beadványhoz, amelyet mint a MELE ügyvezető alelnöke írtam: „[...] a legutolsó hónapokban világos és félreérthetetlen hangok törtek fel lelkészi karunkból, amelyek határozottan kívánták, hogy egyházunk keresse meg a politikai reakciótól mentes hitvalló álláspontot, a korszerű és időszerű állásfoglalást" - hangsúlyoztam. „Veöreös Imre beadványával kapcsolatosan igazán csak Túróczy Zoltán és Szabó József tanúsított megértést" - állapítja meg Fabiny Tibor egyháztörténész ezekre az évekre vonatkozóan, akinek művére egyetértően utalok részletezés helyett. A beadvány következtében Kapi püspök meghívására négy fiatal lelkész köztük magam is - részt vett 1948. április 1-én a püspöki értekezleten. Scholz László, a MELE elnöke gyógyüdülésen Svájcban tartózkodott. A neki küldött értesítésemre válaszképpen közli március végén Locarnóból, hogy helyesli beadványomat. Az a véleménye: „...a reformokat belső ügyként végre kell hajtanunk; elég sajnos hogy most külső erők adnak lökést neki; ezt Isten figyelmeztetésének vesszük, de továbbra is belső, egyházi szempontok szerint kívánunk reformot az egyházban." Referandumomban - ahogy Kapi püspök előzetesen nevezte - vázoltam, hogy egyházunk és az állam viszonyának kérdésében döntő hetek előtt állunk. Káros volna, ha egyházunk nem lenne egységes egyházpolitikai álláspontjában. Jelenleg feszültség van az egyházi vezetőség többsége és a lelkészi kar azon része között, amely egyházi reformokat sürget. Beszédem végén megismételtem álláspontunkat: „Politikai reakciótól mentes hitvalló magatartásra van szükség." A püspökök részéről jelen voltak: Kapi Béla, Ordass Lajos, Túróczy Zoltán, Szabó József. A lelkészek részéről